|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Nemrég azt kérdezték tőlem, hogy szerintem jók-e az emberek? Ezen elgondolkodtam. Mindig is azt vallottam, hogy az emberek alapvetően jók. |
|
 H
Igazából nem tudom, mikor fogalmazódott meg bennem az elgondolás, hogy meg kellene váltanom a világot. Azt mindig is tudtam, hogy nekem valami különleges megbízatásom van ... |
|
 Sz
Egy ölelés elég volt hozzá,
Hogy elérjen a boldogság,
Rád hangolódtam teljesen,
Talán Te leszel a kedvesem? |
|
 Sz
Ünnepi fehérben bűnömtől megtisztulva
Anyagi lényem messze hátra hagyva
Jobb lábon forgok, s megszűnik az idő
Megérint az Isten, Allah vagy Teremtő |
|
 Sz
És az egész helység belerendült Pószeidáón
Sarjának nagy súlya alatt, amikor meglelte
Sajtját ott megevő görög isteni férfiakat, kik
Trója alatt harcoltak, s épp Ithakába siettek, |
|
 Sz
Én így vagyok, mint számolatlan
embertársam együtt véve és
külön, külön,
pihenő testemben tovább
gondolva a nappaloknak zaját, |
|
 H
Jó az éjszaka, mert ölel, óv, szeret,
s valóság lehet minden képzelt szerep.
Lehet álmodni szépet, mivel nem ártasz másnak,
ha eszedbe jut mosolyogsz, ha feleded sajnálod másnap.
|
|
 H
Negyedik osztályos lányok,
A jövőről beszélnek,
Tervezgetnek kiből mi lesz,
Ha majd egyszer felnőnek.
|
|
 H
Belém harapott az élet
Kívül, és belül is éget.
Kihullik belőlem a vágy
Nem csókol soha már a szád.
|
|
 H
Elkívánkoztam messze földre, vidékekre,
Messze, messze, hűs, kellemes kis ligetekbe.
|
|
 H
Amikor kerülnéd az álmot,
Mert egy halott arcát látom.
Gyakori vendég a mámor,
Csak menekülsz mindig a mától.
|
|
 H
lobogó láng selyme
boríts el engem
fedezd el szégyenem
kötözd be mély sebem |
|
 H
Ködösek a reggelek
minden élő,
a nyár után int. |
|
 H
Eszembe jutott a lány kit megcsókoltam,
Ő volt a legelső: szőke s védtelen.
Felvonult a nép, a pártot éljenezte,
Nem tudtuk miről van szó, de hirtelen
|
|
 H
Mérgelődsz?
Ne légy' ilyen ostoba.
/Ma nékik szól a tapsvihar,
holnap, meg ki tudja -/
|
|
 H
folyik az áldott szó
tetején csillogva,
szinte ringnak a különbek
|
|
 H
Jajj, Látod te is a röptüket,
Őszben rozsdás levelüket?
Dércsípte már a szőlős is odakint ...
Hideg van s szerelmem hulló levélként ring.
|
|
 H
Habár tudom, hogy mellettem voltál
Mégis egyedül jöttem e világra
E világba életet Te adtál
Szívemben örökké lobog a hála
|
|
 H
Későre járt már,s én a városban sétálgattam egyedül,magányosan a gondolataimmal,melyek hol fájtak,hol reményt keltettek bennem.Próbáltam optimistán látni a dolgokat,... |
|
 H
Anna néni, ki immár tizenöt éve tanított az iskolában, azon szerencsés pedagógusok egyike volt, kit még nem ragadott el és szippantott magába az a bizonyos kiégési spirál. |
|
 H
Behúzott, bordó függönyök;
Két libbenés között
a fény, akár a borostyánszín-lézer
szeli ketté az antik szekrénysort.
|
|
 H
Volt egyszer valahol messze – a világ végétől kicsit idébb – egy nagy hegy, aminek a tetején egy fehérre meszelt kicsinyke kápolna látszott. |
|
 H
Valami újat, valami szépet,
restaurált régiséget –
elmemélyi lim-lom tárból
|
|
 H
A holtág vizén hánykolódva
fakó-barna ár sodorja.
Minden csobbanás
ostor arc-csapás.
|
|
 H
Sokan úgy gondolják, nem minden ember képes arra, hogy tegyen valamit a világért. Úgy hiszik, csak néhányan vannak kiválasztottak, akik nagy dolgot tudnak véghez vinni ... |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
