|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Álmokból szőtt égi tünemény,
Én voltam ez, bár nem is én.
Színtiszta gondolat, bánat, remény,
Mi eltűnt az éjszaka csillagos egén. |
|
 Sz
Már azt hittem rég túl vagyok rajtad,
napokig nem látlak, s a szívem csak hallgat.
De amikor újra meglátom két szemed, egyre
hevesebben dobog már a szívem. |
|
 Sz
groteszk mosoly kisér csalárd szavakat
utánad nyúl,nem hagyhatod el múltadat.
Lelkeden sötét felhőtakaró
várod,hogy belepjen mindent a hó |
|
 Sz
Ördögin mutatja sebét az atomkor,
üzletek csábító fényár ablakain.
Előtte a járdán kihűlten sír a kín,
rongytakarójában megfagyott a nyomor... |
|
 Sz
fényt viszek az üres térbe
magot vet majd az élet
szorításból így lesz béke
megnyugvást hozva a szenvedésnek |
|
 M
Egyszer talán , el jön azaz idő.
Mikor, igazságosabb lesz ez a világ.
Tettei után ítéltetik az ember.
S benne értékadó, a szeretet.
|
|
 Sz
Jót akaró,
hótakaró
betemet
egy tetemet? |
|
 H
Eleven fáklya testembe zárva,
Bordáim által lelakatolva,
Mint szívverés, lángja meg-megdobban,
Szikrát vetve minden hullámában.
|
|
 M
ember és csillag után látomás sándor
puszta alföldön ki elterül és lángol
ahol subát terít örök pásztortűz világol
|
|
 M
platóni barlangból barlangba
terelgetjük bezárva magunkat
vigyázz!
az élet elsuhan nesztelen. |
|
 M
most a lelkembe olvasok bele,
hogy szóhalmazzá omolt gondolataim
mint verik zavart tamtamjaikat
a nappalok kifeszített oldalán, |
|
 H
Szeretlek, nem tudom miért,
Nincs rá szó csak a szenvedély!
Szeretlek! Nem tudom miért,
Kellesz, mint bűnnek az erény!
|
|
 Sz
Édesanyám szíve
Érlelte virággá
Mind, mi bennem szunnyadt
Nyitotta világgá. |
|
 Sz
Akart magány
örjöng izzadtságba fúlva,
dobálja magát a fájdalom
fejét párnába fúrva. |
|
 Sz
Városligetben a bokrok,
Aranybányák lehetnek,
Az éjjeli sötétségben,
Sok forintot rejtenek.
|
|
A várakozás idegőrlő percei
Az embert lassan felemésztik,
Mert nem is sejtheti,
Mi is fog történni.
|
|
 H
Kaptam édes levelet, piros almát, kereket,
selymes hóból fehér labdát, hajnal csente jégnyalókát,
|
|
 H
mikor megfogtad kezem
azt hittem átölelhetem :
a világot veled
|
|
 H
Elmerülök az élet szemétjében,
Részt veszek a kincskeresésben,
|
|
 H
Én több vagyok egy hattyúnál.
Őt országában ...
Tiszta hónak fehérsége kiemeli,
|
|
 H
Elosontam hozzád, virágot is vittem.
Csokorba szedtem a tavasz illatát.
Ágyadban pihentél édes drága kincsem
aranyesős május első hajnalán.
|
|
 Sz
A szerelem nem írott formula,
Nem leled tintába áztatva,
A boldogság szeretetből fakad,
És e lánc soha el nem szakad! |
|
 Sz
Pókfonálon függ az életem
álmokat szövök szüntelen.
Álmodó vágyak vesznek körül
magányos szivem szines álmokba menekül. |
|
 M
majd egyre lentebb éreztem
milyen szorító a lánc,
mely helyettem
markolta az idő vén kezét.
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
