|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
A csodaszarvas végigsuhan
a kihalt tájakon
szomorú, mert
nem találja hazáját
a határainkon!
|
|
 M
Köszönöm az üzenetet, átérzem a fájdalmát,
A legfényesebb csillagod vigyázni fog rám!
Minden nap gondoltam rád, távol vagy tőlem,
Volt-e ennél szebb, tisztább érzés, nem hiszem!
|
|
 M
Sétálgatunk kinn a réten
Ragyog ránk a fénylő nap
Pacsirtadal csendül szépen
És szerelmünk lángra kap |
|
 M
Mindenhol melletted volt, mintegy zenei kíséret
Ha kezed felemelted, csend lett... hallgatott rád,
S mikor a szemembe néztél, egy pillanatra kővé dermedtem...
Az idő múlásával láttam ,egy érettebb lányt.
|
|
 Gy
kortalanul e rideg világban
tátott szájjal anyamellre vágyunk |
|
 Gy
Bár tudnám, hogy mi az hogy szerelem,
Milyen azaz érzés amelyre vágynak oly szüntelen. |
|
 Sz
Ezernyi óradobbanás,
millió perctovábbállás,
semmi idő
távoli bőröd érzete. |
|
 Sz
kacér nevetést,
meztelen vállat,
szénában ölelést,
mi mindent láttat, |
|
 Sz
Mosolyod, nap a kék egen!
Mosolyod, hold az éjjelen!
Mosolyod, minden a semmiben!
Mosolyogj mindig énnekem! |
|
 H
Mikor temetni készülök
újra megszületsz,
mikor születni készülök
megint eltemetsz.
|
|
 Sz
utálod a sárga lámpafényt,
hánynál tőle, ha lehet;
az örök-rendetlen szobát,
a tarka szőnyeget, |
|
 M
negyvenöt év, majd’ két emberöltő.
akkor harsogva sütött a nap, körömcipőben,
nélkülem mentél az északról üvöltő szélben
az oltár jéghideg színe elé. |
|
 Sz
Átölel a százkarú éji magány
derekamat becézgeti
hűs erdei páfrány.
|
|
 M
Bámulok ki az ablakon
nézem a havas tájat
Mit hoz a holnap,nem tudom
Éljek csak a mának?! |
|
 SZ
Tárgyak... Óh tárgyak! - élettelen vackok!
Mit tudják azt ők mint hasad a lét?
Hogy morzsol szét idő isteni malasztot,
miképp veszti színét, illatát a rét?
|
|
 Sz
Te vagy feleségem régen
Minden mozdulatod érzem.
A perc elszáll, mint az illat
Az egész csak egy pillanat. |
|
 Sz
Fenének kell több tudomány !
Tudjak csak ennyit ! Épp elég !
Enni, inni adjon a lány,
bevágom én, a mindenét ! |
|
 M
Fagyott madárként hullt reám,
lelkemre ült a döbbenet.
Némán sikolt a fájdalom,
szívem dübörgi:nem lehet... |
|
 M
Megy a vándor magányosan nincs már társa
csak a botja.Hosszú úton a metsző hideg
testét marja,
|
|
 M
Jó, és velünk tovább hogyan lesz?
Ők, Bánffy, Báthory, Zichy,
Nagyok voltak, tragikusak, szentek... egykenyeret ettek,
Szüleinknek szülei lehettek. |
|
 H
Szólnék, de már csak a csend válaszol
Vágtató lovakként dübörögnek a gondolatok
Körülöttem minden úgy zakatol |
|
 H
Egyszer engem is elér
Messze, messze repít
Senki utol nem ér
Ha a valóságból kiszakít.
|
|
 H
az aranyló ősz barnuló levelét
a tél visszafogja vak-nap tüzét
milyen hamar is jön el az éjfél
s a halál távolodik amitől féltél
|
|
 Sz
Lehetnél, mondjuk, egy szép, régi bútor;
tálalószekrény, talán német barokk.
Üveged csillogóra fényesíteném,
citromillatú bútorviasszal dörzsölném be fádat, |
|
 Sz
Egy rongybábú, kit a sorsa
Ide, oda hajigál,
Botladozó léptű ember,
Ki a lábán alig áll. |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
