|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
M
Reggeli rohanás,
lótás-futás
eszeveszett pörgés ezerrel,
kutyák macskák etetése
jaj! kiömlött a tej! |
|
M
Ha lett volna bátorságom, és erős szívem
Elviselni a vallomást
Elmondtam volna, hogy tetszettél nekem
Nagyon, nagyon, mint senki más
|
|
M
Dícsérem szépséged, kísérjen csodálat
Száll utánad sóhaj : jókora nagy állat |
|
M
Süvít a szél, tépi a fákat,
Sötét fellegek néznek a világra.
Dörög az ég fenyegetően,
Azt veszem észre, állok az esőben.
|
|
H
Vess el
hagyj csírázni,
kikelni a földbe',
|
|
H
Fodros gerezdje dió belének,
Kicsiny mása az agy felének.
Csontos héja védőn tapad rája,
Gyümölcsnek kemény koponyája.
|
|
H
mint aki korán kelt
bambulok a hálóban
hálóban tart
elhangzik fülem mellett |
|
Sz
Nem bánom a múltat…..
Kemény dióhéj burkot kap.
Benne őrzök négy gerezdet,
Formái rögös utat jeleznek. |
|
Sz
ráncokon jár a kéz hasadékon
lila gyep nyíratlan vad gyom
pengeélű mellbimbók szúrnak meg
izzadt hajad vörös csimbók |
|
Sz
Terjeszkedni akarsz,
De nem ismered a törvényt.
Kavarogsz, magad körül
Csinálod az örvényt. |
|
H
Egyszer majd látok mindent, mindent, amit látni vágyom,
egyszer látsz majd egy sikoltást egy kopár tájon,
egyszer majd látod a hajam színét, ha a szádat ott hagyod a számon.
|
|
Sz
Sötét árnyék vetült a lelkemre,
midőn a hold is el volt temetve.
Apró csillagok röpködtek a sötétben,
mint apró fények hányatott életemben.
|
|
Sz
Dajkálja barna föld melege,
fehér szirmaira a nap csókol,
a szellő szép szóval néki bókol,
mikor lustán libben felette, |
|
Sz
Fülemet befogva próbálok menekülni
De a csend megtalál, és elkezd üvölteni
Mit is tehetnék? Agyamban teljes a káosz
Üvöltő némaságban minden kiabál most
|
|
M
Ifjúság... azt hisszük örökké tart
De nem élhetnek örökké az álmok
Elmúlik minden bolondság
Eltűnnek idővel a régi jó barátok
|
|
M
harminc korty felejtés a kannásból
reggelig kitart
a járdából kinőtt bútoraim között
ismét otthon vagyok
|
|
M
Rózsaszín álomba: bukom a soha-voltba,
ujjaim arcodat rajzolják a homályból,
terméketlen napok sirámai zúgnak -
fejedre olvasom a bűneid - korholva. |
|
M
A tenger hullámzása,
lassan lágy
morajlássá szelidül,
már szél se rebben |
|
M
Eszembe jutott a kedves
És szívem tőle úgy repdes.
Tarka virágok a réten
Benne mindben lelkét érzem. |
|
M
Mindent szélesre tárok,
szívemben nincsen átok,
ha majd naponta bántnak,
naponta megbocsátok. |
|
M
Gyöngyházas párta, csendben ellopva,
Elrendezett virág a hullámokon,
Nemesi rangja kiemeli a holdas éjjelt,
S fénye barangol az égő csillagokon. |
|
M
Még fagyott a világ,
Még bennem is sötét.
Most minden fény parázs.
Késik a hajnal még. |
|
M
Hiányzol...
s hiányod ekéje
hasít a szívembe, |
|
M
Erre jártam félháromkor.
Már a denevér is horkol...
Húnynék én, de ébren vagyok
másfél liter vörösbortól! |
|
Sz
elbitangult már ez a világ
a kinyújtott baráti kéz helyett
egy szótól görcsbe rándul az ököl |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda, Orsolya napja van. Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|