|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ölelj most úgy,oly szorosan
mintha utoljára tennéd
a hajnal most még messze van
addig bármi lehet még |
|
 M
Holdas fa, napos fa, sámánfa, világfa,
annak kilenc ága, annak kilenc ága, |
|
 M
Nincs varázslat, mint hitted akkor, és ott;
S ha tudnád, - ezernyi Nap felkelt és új-hold...
Mit is érne, ha vágynám is, hogy "jöjj értem,
S fogd végleg kezem", (mit ugyan sosem kértem!) |
|
 M
Csepp az ember,
léte renyhe:
mit ér.
|
|
 M
Lassan kiürül lelkem temérdek égboltvászna;
Akkor fekete lesz, vigasztalan fekete,
S én elszáradok, mint ki sem nyílott virág szirma,
Eltűnök, mint óceán süllyedő szigete. |
|
 M
Nem akarlak elveszíteni...
A múltamban eltemetni... |
|
 M
Egészséges volt, szelíd, napsugaras lény
Árkon, bokron szaladt őzikeként
Ártatlan, a jövőt nem láthatta
Hat évig gondtalan, játékát játszhatta |
|
 Gy
mondták zivatar lesz
mégis oly hirtelen történt minden |
|
 Gy
Kis parányi kobold hegyes fülével
nevetve mutatta meg a helyet,
hol találom meg az utat a szívemmel,
mi tisztán csak hozzád vezet. |
|
 Gy
Csak még egyszer érezzem az illatod,
Még egyszer öleljen két erős karod,
Te vagy nekem a kapaszkodóm, vigaszom! |
|
 M
A fakó szőke haja a szemébe hullt.
Nem sietett, csak lassan bandukolt.
Olyan volt, mint aki túl sokat ivott.
Lépett kettőt-hármat s meginogott.
|
|
 M
Váratlan jött
rám talált
átölelt
magába zárt |
|
 M
elesik minden árok minden domb
szorul vagy szétterül a comb
eltéped vágyaim szövetét
hasztalan nyílik a sötét |
|
 M
Most feledlek s te gejzír törsz föl előttem
De lekapcsollak s te felkattantod szívem |
|
 Gy
Képzetem átcikáz, minden éjen,
szerelmünk bujálkodó tengerén,
hol egy vitorlás álomhajóban
örök álomba ringat a remény. |
|
 Gy
az ember szelíden uralkodjon
félelmén vagy égő vágyán
hogy az éggömbön s a koron
feltűnjön a szivárvány |
|
 Sz
Megtanulták, túl korán tán, mit jelent a bosszú.
Írni még nem, de azt tudják, az élet nem túl hosszú.
Kötelességből védik a földet, hol ők és anyjuk él.
így táplálja gyűlöletük annyi könny és vér. |
|
 Sz
Csalódások mázsás súlyát cipeled
Szívedben kínzó gyötrelem eseng
Megbillent bizalmad tartó oszlopa? |
|
 H
Szomorú madár most az est:
Alvadó csillagok homlokán.
Szűnni s elhullni sosem rest,
Vértályog támad a Nap nyomán.
|
|
 H
Írtani jöttem
a kapával,
mert tele a kert
virággal,
|
|
 H
Dobogó szívemen lüktet a fájdalom,
megannyi seb borítja felszínét
évek során sokszor horzsolták fel,
és volt, hogy az új seb még elevent ért.
|
|
 H
Tollvégre kapnék egy esetet
Festenék, de nincs ecsetem.
|
|
 H
Behunyom a szemem - és látlak,
lecsukott pilláim mögött érzem
jelenléted s a bennem élő vágyat,
hogy megfogjam meleg kezed.
|
|
 H
Comb hosszú szemtelenül
Fésűs, szabó és a társai
domborodnak, erőt adnak neki
|
|
 H
Velem szemben áll, és néz ki az ablakon.
Én a szemem sarkából titokban vizslatom,
|
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
