|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Réges rég a házunk eresze alatt egy füsti fecske
Hat kis fiókát kiköltött,
Figyelte csöppségeit, szemében Nap lehetett,
Mert ragyogtak... ily módon gyönyörködött.
|
|
 H
Ez a tavasz úgy tett, mintha nyár akarna lenni.
Záporral és zivatarral, jéggel jött temetni.
Ott álltunk a hideg vízben, döngöltük a zsákot,
De te, tavasz, nagy felhőkből szórtad ránk az átkot. |
|
 H
Egykor kinyitottam kapuim, mint szirmát a virág,
Szívem szélesre kitárt ablakként működött,
Remény-cserzett,
De csak erre várt a megfeszült izomzatú világ, |
|
 M
Az alfa
mindent akart,
semmit sem adott. |
|
 M
Felhők közt középen kis sziget,
Hol fényesebben ragyog minden.
Láb lógatva egy angyalka integet,
Lehulló könnye megérint engem.
|
|
 M
Oly korban élek én e földön,hol szeretni már nem lehet,
hol közönnyel nézik egymás kínját szívtelen,vad emberek,
hol kinéznek,ha másként élsz,ha szíved még nem halott,
s nem remél már senki talán boldogabb holnapot. |
|
 M
Zakatol a vonat,
búsan szól a kürtje,
cirógatja hajnal
lengedező fürtje. |
|
 M
kemény a föld
ha ütközöl
mint aki űrből
tör |
|
 M
Olajfák tövében fürdőzik a nap,
s a beavatottak szemével nézi,
ahogy a nyughatatlan idő félti
titkát, mint a szégyenlős kiskamasz.
|
|
 H
meztelenségünk
pőre hajnalán
hempergünk
nesztelen ködben
|
|
 H
Gyerekek az ovodában,
Bablevest ebédeltek,
A déli pihenő után,
Egy páran szellentettek. |
|
 H
But we lost it - you and me... |
|
 H
Egyszer megálmodtam a jövőt,
véres kardot forgatott, felém úgy jött,
mint vitéz, ki bátran szembeszáll a múlttal,
emlékek fényes,veretes hadával.
|
|
 M
Míg az ég hagyta, harcos volt e lélek,
de jött a végóra, változtathatatlan,
elszólította, most laposan lapul, itt van
porhüvelye, hála jó reflexeimnek.
|
|
 M
B K
e ö
n z
. .
. .
|
|
 M
Gyászban van a méh,
S jó gazdájaként
Átölelem én. |
|
 Gy
Ennek a színjátéknak
Ideje véget vetni,
Ám az utat, melyen járok
Nem érti, nem fogadja senki. |
|
 H
Mikor nagyot sóhajt a barackfa,
és lerázza magáról az egésznapos nyári napsugárzás fárasztó terhet,
|
|
 H
Miért bántjuk azt,
kit egykor szerettünk?
Szívét széttörjük,
ha már nem kell nekünk.
|
|
 Gy
Az ölemben dédelgetlek
Csókjaimmal behintelek.
Lágy szellő a lelkem mélyén,
Nézni téged az is élmény. |
|
 Gy
Elbujdosunk a sok gonosz, irigykedő
rossz ember elől, ahol csak a madár
dalol, ébresztgetve a két szenvedő
szerelmes menekülőt. |
|
 Gy
Mikor először megláttam, a búzát kalászba szedte,
Tudtam, hogy a kedvesem lesz, a kalászt keresztbe, kévébe emelte,
|
|
 Gy
Oly közel, hogy meghallanád a dobogást,
mi szívemen szívedig lüktetve suhan át...
éreznéd, mi lelkemből fénnyel kerül át
egy vággyal telt, gyönyörű éjszakán... |
|
 H
Reményképek megszülettek, ábrándokba kapaszkodtam.
Hazudtak az álmok. Becsaptak. Átvertek.
|
|
 H
sűrű éjjel jöttem a világra
születtem lusta kicsi ember
marasztalt volna a november
s langyos fürdő kéjes vágya |
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
