|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Szín-foltokon lebben ecset,
festi az égi zenitet, -
áramlik rezgő levegő, |
|
 Gy
De most itt vagy, s a hamu felparázslott,
tüzet fogott bennem a hunyó érzelem.
Szemed igéző fénye elvarázsolt,
s fellángolt bennem a Szerelem. |
|
 Gy
Írok, míg tehetem,
míg hagynak, míg szabad,
míg lelkem kis kertjében
teremnek a szavak, |
|
 Gy
szántok is, vetek is,
neked is, nekem is,
s mint nyalka legények,
kenyéren elélek. |
|
 H
mikor már behajtod
s a kilincs és zárja kattan
a bírónőt ülve hagyod
magadnál magasabb |
|
 H
Volt egyszer, hol, hol nem, régen,
Oly szépen tán, mint mesében,
Fülbemászó dallam ébredt,
Bűvös varázserő éledt,
|
|
 H
Narancs, fehér és rózsaszín
a vén festő, mit égre rak.
Palettáján, a Vermeerin,
örvénylő, izzó lángra kap.
|
|
 H
A te szemed a tenger
melybe csókol az ég
néha sötét és elnyel
mint fénynek ízét a mély.
|
|
 H
Magamban állok
Semmit sem látok
Hol vagy most és
Merre jártál?
|
|
 H
Mint egy tizenkilenc éve világra jöttem,
A bennem lévő reményeket megölte,
De hálával tölt el,
Ha TE megölelsz,
|
|
 H
Szívem kitölti a szomorúság
egyedül a szobámban ülve, |
|
 H
Valami volt még mit mondani akartam,
Sokszor elkezdtem, de mindíg nagy volt a zaj.
Próbáltam jelezni, rossz irányba tartunk,
Aztán már késő volt és megtörtént a baj.
|
|
 Gy
Csak elmúló álmot, egy bús káprázatot,
Fájó emlékeket, törött vágy-darabot.
Hogy szép lesz majd neked, vagy bosszús és rideg.
Egyvalamin múlhat, hogy mit őriz szíved.
|
|
 Gy
Maros parti fák közt
szellő is halkan járt,
|
|
 M
Lassan már magamra maradok.
Öregszem, az ifjúság elhagyott. |
|
 M
És láttalak álmomban, te voltál,
Sebekre tengeri sót kanalaztál,
De szeret az ég, s elhordják majd a termeszek-
Vékony jégréteg alatt támasztom annak a talpát, akt szeretek. |
|
 M
Gyertya lángja világít csendesen
romantikus sejtelmes fényjelet
a viasz lassan csordogál...
összegyűlik a tartó oldalán. |
|
 H
Évek,vagy évszázadok múltak már,
hogy érkezésed becsapódó meteorként
zúzta szét létezésem elszigetelt Kozmoszát
s a magány sivatagának kráterében
|
|
 Cs
Háborúk idején a vezérbe
Nergál kegyetlen lelke költözött.
Aki látta, félelmében reszketett,
és üldözővé vált az üldözött.
|
|
 M
Itt fekszem egy idegen kanapén
És idegen csillagokat nézek
Fojtóan néma, csöndes a szoba
Fejem rázom, magamban beszélek.
|
|
 H
Csodás mosoly ül az arcodon
Szavad néma mégis hallgatom.
Mesél szemed és a szád,
Mint rózsa színével és illatával.
|
|
 Gy
Ha virágoznak a fák,
lelkedbe költözik a szél -
ölelni száll magas ormokon. |
|
 M
Szeretném, ha szeretnél,
Mosolyodnak örülnék
Ha a boldogság fényét szemedben
Minden éjjel újra felfedezhetem. |
|
 G
Rámborítja csendjét a forró,fülledt nyári éjszaka
nélküled-hideg vágyódó,buja illata,
s rémisztő magam elől karodba bújnék,de nem szabad,
csak egy ajtó,mi elválaszt,most mégis nagyon messze vagy. |
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
