|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Utazás ,soha véget nem érő robogás,
Éltető forrás vizében rejlő csobogás,
szomjazol,torkod kiszárad,levegő után
kapkodva,bízva a holnapban,kutatván, |
|
 M
tenyerembe ültettelek,
lágyan rád fújtam a szelet,
körbe-körbe röptettelek,
falevélre nevettelek, |
|
 M
Mióta tőle elszakítva élek
Sártekénk mocskába lépek
Irtják egymást a népek
Jól laknak lent az apró férgek
|
|
 Gy
Ott kinn, az ártér rejtekén,
vén fák között, a völgy ölén
megbújva, élt egy vén bagoly.
|
|
 M
Nyári csillag, esti csillag,
Fent az égen tündököl,
Tán egy oly világ központja,
Hol az Élet Létre tör. |
|
 M
Amikor először néztél rám szerelmesen,
megmerítkeztem pillantásodban
- és új nevet kaptam. |
|
 Cs
ilyen a kor a társadalmi kór
mint földigiliszta hasznot húz
az ürülékből megrágja nem finnyás |
|
 Cs
Most még
Most még kibonthatom haja fekete fürtjét
most még csodálhatom szeme égszín kékjét
most még hallhatom hangja suttogó bársonyát |
|
 Cs
Hallgatok a földön ülve,
koszos falak, zokogok.
Hideg van, s a zúgó szél
zörgeti az ablakot. |
|
 Cs
Stopp Állj! De ne nézz hátra,
Nincs ott semmi ami téged várna.
Lassíts ne rohanj nem fut az élet,
Ne legyen fájdalmas tükörbe nézned! |
|
 Gy.
ha nem megyek sehová vad utazás
csomagolok gyógyszert eltart a láz
nem fázom negyven fokon hozzá-
teszem a tiédet s a magamét |
|
 Gy
Tárd szélesre az ajtót, mely éned fogva tartja
engedd,hogy a szeretet fejét válladra hajtsa! |
|
 Gy
Könnyű volt gyerekségem veled feltankolni.
Hisz úgy kitalált ez a világ: 90-60-90 ideálnak.
S a torkunk csók-rozé ázásra várt. |
|
 M
Kárpát Medencének kicsiny kis országa
Török dúlásának vérző magyarsága
Németeknek vesztes kicsi csatlós ága |
|
 M
Mentem a csendben lassan, egyszer visszanéztem !
Arcomat érte a sápadt fény,
Ahogy nyugodni készült a nap,
Az ég szürke peremén !
|
|
 M
A sziklákon csobbannak a hullámok
Egy sellő meghivó üzenetet küldött.
|
|
 M
Illúzió az életünk,
Ki tudja, meddig élhetünk.
Egyszer születtünk, meghalunk
Azt se tudjuk, miért vagyunk. |
|
 Gy.
Úgysem tudják mi fáj itt belül,
Talán elmúlik, talán nem, kiderül!
|
|
 Cs
Itt vagyok Nálad megint!
Boldogan köszönt a tó.
Hulláma édesen mesél,
és álomba ringatón. |
|
 Cs
Mondd, voltál-e már úgy, hogy hiába vártál?
S mentél-e már úgy, mindegy merre jártál?
Szóltál-e már visszahívón, tűnő árnyak után?
Hagytál-e már nyújtott kezet, elengedve sután?
|
|
 Cs
Egy út suhan ki álmomból neked,
és utolérem lépéseidet,
belénk karol, eggyé ölel a szél,
lágy szőnyegünk a lehulló levél,
|
|
 Cs
Kedves! Lettem általad víztükör,
melyben a napsugár tündököl,
Lettem tenger, melyben merül a fény,
lettem part, homokjában melegíteném |
|
 H
Egyszer csak én is meghalok,
mit írtam, vélem múlik el!
Ám jönnek újabb dalnokok,
és mind oly szépen énekel! |
|
Nagyapámnak volt egy lova,
Remény volt a neve,
Apró koromban szekerén
Poroszkáltunk vele.
|
|
![]() V
Az éjszaka csöndjében álomképet fest a magány,
olyan árván nézi ahogyan a test vágyakozva,
könnyed ecsetvonásával körvonalazza
ajkaidnak kontúrját. Megpihen egy pillanatra, |
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
