|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Nagykövesdi várrom messziről integet,
Osztrák sógor ejté rajta a nagy sebet.
Lábainál templom, domb alatt oskola,
Felrobbantott vár falából építék vala.
|
|
 M
Félös lány vagyok, aki nem tud szemébe nézni,
elhaladtam elötte- de még merek reménykedni.
Bonbont is csak titokba rakhattam asztalára,
nem akartam zakaltni -féltem hogy reagál reája. |
|
 N
"tested fonódik testemre olvad egybe
verítékünk gyöngyként fénylik fel bőrünkre"
|
|
 N
Fiókom rejtekén, oly drága kincs,
rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
Lehunyom szemem, ölembe veszem,
puha testét magamhoz ölelem.
|
|
 N
Vagy csak az enyémek lesznek vagy senkié,
És hogy lássam Őket minél többet,
Menedéket kérek az almafánál...
Mit is számít már ha vétkezek még egyet ! |
|
 MM
belül mint pénztárcád öblén
ül a cenzor s a pénz az önkény
a régi ház csipkéi közt csalafinta |
|
 M
Hiába integettek neki
A hóláncot fel kell tenni.
Hull rájuk a pelyhes hó.
Sok autós most lapától. |
|
 M
Feketén, fehéren,
ha elhiszed,
lennék én a bőszen-dorfered.
|
|
 M
Forog a Föld,
kering a Nap körül,
nem szédülünk,
keringőzünk velük.
|
|
 M
az idő araszoló léptein
cipeli múltam árnyait,
szavaim firkája az éj falán
hamuvá égett álmaim, |
|
 M
Ma éjszaka lehullt az első hó,
és kontrasztként az etetőre szállt
egy éhenkórász feketerigó.
|
|
 M
Talán Világgá kellene mennem
a boldogságot ott lehetne lelnem
vajon merre van a Világ, hol keressem
a Földön, a mélyben, a végtelen egekben? |
|
 M
Mondd ki - Szeretlek!
Mondd ki - Érezlek!
Mondd ki, amit érzel -
mert a kimondatlanban elveszel... |
|
 M
Szomszédasszonyt, hogyha hívom,
nem kell sokat bátorítnom,
mert ő mindig tettre kész.
|
|
 M
Ha az Úr örök vásznába sző,
hol megfestve áll az életem,
és elmossa testem lágy eső,
kihuny az öröm, a félelem,
|
|
 M
Állomás a múlt
Ami nem fakult,
Mint a gyöngyszemek
Amit gyűjtenek. |
|
 M
Minden reggel amikor ébredek
azonnal téged kereslek.
S amikor látlak belibbenni felségesen,
szívem megtelik szerelemmel. |
|
 N
Vizek tükrén siklottam az este,
ott volt velem a teremtő teste.
molekuláimba sűrítette lelkét,
így lett a porból gyúrt anyagból öröklét... |
|
 V
Hold fényében csillagok ezüstfonalával álmodik az est,
Szatén függönyén keresztül nézem, gyönyörűen fest.
Látom, ahogyan körvonalazódik vágyaim tengerén,
Hajóm zátonyra nem futhat, szívemben él a remény. |
|
 N
Mi van akkor a holnap poroszkálásában?
Ha nem tudunk lazítani, a vágyak násza
Nem tudunk dönteni,veled vagy nélküled ,zavarban
Hörpintsd az ágyban kínált kávét ! S csendesen menj haza!
|
|
 H
Fél évszázad, 50 esztendő,
Egy perce sem veszendő!
Akarattal volt kikövezve,
Utadat egy fa vezette.
|
|
 MM
S ebben az érintetlen szürkületben,
míg a parton szorgos álmaim nyüzsögtek,
a holdvilág bámulta meglepetten,
lépéseit az ezüst hírnököknek.
|
|
 N
Lopott álomba lobbanó
csókokat ringat szívem,
arcodat újra tervezem:
Te legyél most a minden.
|
|
 Cs
Hízelegve,
lopakodva,
besüt a nap
az ablakon,
|
|
 N
A boszorka kör ülésezik
Seprűnyélen fészkelődik.
Táncot járnak körülöttem.
Felkértek egy keringőre. |
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
