|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Robog velem a vonat,
útközben nem áll meg sehol,
az elsuhanó tájak mozaikjait bámulom
át - a koszos vonatablakon.: egymásra gyűrődő földek, |
|
 H
Bánatunk, a világ elől nem könnyű elrejteni,
búskomor szavakat soha ki nem nem ejteni,
ám ami ennél is sokkal, de sokkal nehezebb,
boldogság megjátszása. Másnak kedvesebb. |
|
 H
A felséges nép szent nevében
Iszik és ordit a tömeg,
Aki legjobban győzi borral,
Az lesz a »szeretett« követ. |
|
 H
Kérdésem van, hogy meddig tart az égi végtelen,
Meg, hogy a sok csillagot mi tartja a végeken?
Ja! És még, hogy a napfény tüze honnan végtelen? |
|
 M
Legyen tőke bankkártyádon,
legyen készpénz a bukszádban,
legyen munkád meg lakásod,
legyen szeretőd, barátod, |
|
 M
Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem. |
|
 M
Sír hegedűm,
kopottas húrok,
utolsó dal amit
neked húzok. |
|
 M
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll. |
|
 M
Süt a nap, és kék az ég,
lufim fénylő buborék,
felhők között lebeg ő,
fenn tartja a levegő. |
|
 H
Lágyan párnára hajtja fejét,
Megpihen egy picinykét.
Elfáradt a nehéz, hosszú úton,
Sosem tört meg, jól tudom. |
|
 H
Ha egykor innen elmegyek,
Virágos völgyek, kék hegyek,
Futó-csermely a bércz tövében
S te székely csillag fönn az égen, |
|
 H
Kedvesem nézd, a Hold szelíd sugára
ezüstös fátylat terít a lagunára.
Tükörsima, nyugodt a tengerár,
A karcsú csónak ránk ringva vár. |
|
 M
a természet kicsinyített mása,
silány anyagból készített ruhája.
izmok, inak, húsok, csontok,
epét, vért tároló tokok, |
|
 M
Az igazit keressük, én is azt kerestem,
s mikor rátaláltam, hiba volt rájöttem.
Az igazi barát, adhat szárnyakat,
elképesztő, merész, bátor vágyakat, |
|
 M
Visszafogott kis lényeddel varázsolsz e létben,
s szemedbe nézvén tükrében, jóság jár cserébe.
Előtted jár víg kedéllyel „Hóvirág” nővéred,
karja óvja minden lépted, tanulj bátran tőle! |
|
 M
A csendet olykor megtöri
Elsiető léptek zaja;
Dolgát végezte valaki,
S most megpihenni megy haza. |
|
 M
Megszólal egy dallam,
a szívemben, halkan
gyönyörűen,lágyan
szívfájdító hanggal
|
|
 M
Az idő csak megy, halad,
Reá szükség, mindig nagy akad!
De, ez elsiklik… |
|
 M
Különös érzés
olyan fotóra nézni,
melynek arcát már nem lehet
években mérni. |
|
 M
Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne? |
|
 M
Néha a hangod úgy rezgett
mint egy vakul megértett honvágy;
egy elveszett gyerek, akit
a pusztán minden remény elhágy. |
|
 M
A vihar úgy csapott le, oly hirtelen,
Mint a villám a beborult fellegen.
Beborította a sötét eget,
Mennydörögtek az égi elemek. |
|
 M
Délen délig dédelgetnek,
Nyugaton nyugodtan nyafogj
ajánlatom:.
Bárkinek barátsággal |
|
 M
A tócsa laposan
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják. |
|
 M
A papír, úgy látom mintha nagyot mosolyogna a gyertyacsonkra,
Elérte, amit akart, megindult a toll és a tinta szántása…
A poéta azonban már ír, közben hallgat és nőnek a sorok,
Írásban gyűlik a sok betű és a sok szó, meg mondanivalók. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
