|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
Halkuló foszlányok riasztanak,
falhoz vág egy emlék-pillanat:
leláncolt akaratom vágy-zenéje
festett képek érzetét ébreszti…
Egy régi dal kígyózik fülemben,
|
|
 N
Megjött Apóka.
Tele piros puttonya.
Vajon mit hozott?
|
|
 MM
Látszólag csak hever a díványon
– főeunuch szultáni szerájban –
de éber őrévé válik birtokának,
hogyha kint járkál az éjszakában.
|
|
 M
Új család, új környezet, új remények,
De azért félek, hogy velük vajon jól élek?
Furcsa, hogy féltem, féltem nagyon a változástól,
Pedig ami volt, nem volt éppen boldogító. |
|
 M
Ma minden olyan volt mint régen.
Kezed kezembe fektetve nézted
apró lábaid táncát, |
|
 Gy
Megkönnyebbülés a vég,
oly bagatell - semmiség!
ajándékul: buborék
0000000000 |
|
 Gy
ki kért akkor a gazdagságból,
ha kévét fosztott napsugárból
aranykalászt sodort a fény, |
|
 N
csak a cicám
játszadozik,
jó meleg a
bundája,
|
|
 M
Isten bizony nem tudom
mit lehetne mondanom.
Sosincs bennem gondolat,
sem értelem, se hangulat.
|
|
 MM
A lélek örök szárnyalása
a gondolatban-
hol színes képekkel fest
a szó. |
|
 M
Mint a sárga homok,
fogam között roszog
az életem.
|
|
 M
Megízesítetted napjaim
ajkammal mégsem érzem ízed
nagy bűnben élek, vágyakozok
nappal és éjjel érted égek,
|
|
 M
Tanulj és élj az adatott hatalommal,
És álmodd meg az elképzelt világodat,
Ne törődj az égő s vérző fájdalommal,
Találd meg eltűnt, de létező hangodat, |
|
 M
azt mondják a költő a múzsát sötétben hagyja s élni
lám leírom a két lábat mely nyílik nem kell félni
vagy mégis mert tigris cápa vagy márna
|
|
 N
Te vagy meséim legpompásabb lénye,
behunyom szemem és színes lesz a táj,
Te vagy a hajnal madárcsicsergése,
ha ölel varázsod, már semmi se fáj.
|
|
 MM
Szűztiszta hószagú magány
Lélegzetvételnyi csendben
Már nem tudom, hol kezdődik
És hol végződik a rendem |
|
 N
Szép szemed látja
A szétszakad lelkemet
Alélva szembesül
|
|
 N
Testem megfeszül,
Az érzés enyhül,
Hozzászokik a szervezet,
Mi mentheti meg a lelkemet,
Ha magamban elérem a fényt,
|
|
 N
Azt a drága jól ismert éneket,
S vele átugrottam a nagy árkot.
Soha nem az arany érdekelt,
Inkább számoltam az Égi csillagokat, ezrediket.
Hallom az agyagból a könnyeket, |
|
 N
December fázós alkonyán
aprócska, eltévedt fénysugár
reszkető reménnyel vágyta
ezüst felhők örök rejtekét
végtelen messzeségén át!
|
|
 N
Égbolt szebb valóság fenn a jégbilincsen,
Óv egy gyenge rózsát, egyszülöttjét Isten,
S lenn a kisded ébred, dalok hallatára,
Dicsőséget tűz fel csillag agancsára. |
|
 N
De mit látott, azon ő is megütközött:
Szívkalitka-bordám a homokból kiállt,
Az életereklye magas égbe kiált.
|
|
 N
Kinyíló combok
rozettájához érnek
meztelen feje
ágaskodik az égnek
érintve semmi közepét
|
|
 M
Csak várjuk Miklós éjjelén gyerekként,
hogy valaki eljátssza a szerepét, |
|
 MM
Szerelem egy rózsa
Szájad édes csókja.
Szerelem csepp méreg
Meghalhatok érted. |
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
