|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Gondolj rám,éjjel és nappal.
Gondolj rám,a felkelő nappal.
Gondolj rám,ha fáj a szíved,
Gondolj rám,ha nincs jó kedved. |
|
 N
Majd csend lesz hirtelen,
és
már megint
a saját
csapdámba esem!
|
|
 M
Kérdezem magam ezerszer
Milliószor és még egyszer
Miért zárom lánccal lelkem
Miért állítom meg a szívem |
|
 N
de ha a Nap kisüt kékül az égbolt
áll a szél felhőtlen magányban
mintha két ablakon egyszerre nézném
|
|
 N
Sok emlékünk titkát őrzi,
azért olyan hallgatag,
amit látott mosolyogva
tudom mindent letagad. |
|
 N
Te vagy az én igaz szerelmem.
Féltelek, mint harmatot a réten
Úgy ragyogsz, ahogy gyémánt a fényben.
El nem csókolt csókjaidért élek,
Te vagy a fény az élet nékem. |
|
 Gy
Kifutnék a világból el messzire
Féltő karod meleg ölelésébe
Elbánnék ezernyi átokkal
Csak hogy ott lehessek az álmoddal |
|
 N
nappalokat fogyatkozó Napot
hangom felkúszik a dombok hátán
sziklák combjain barlangodba
sejtelmem vezeti a mozdonyt |
|
 Gy
Elment a tél,
ujjong a tavasz,
fecske nyelven beszél,
verőfényes terasz. |
|
 N
Boldog nyugalomba burkolás,
valahányszor, hozzám érkezel.
Ez már nem lesz soha ,soha más! |
|
 N
simogass édes szerelemmel,
hadd, hogy érezze
mezítelen lelkem,
mily régóta,
s mennyire
szeretsz. |
|
 N
Már odadobná mindenét
reszkető,megtévedt életét,
melyben úrrá lett a rettenet
feszülten várja az éjeket
|
|
 MM
Kaszát fent fejem fölött
és ujjairól lenyalta vérem,
ahogy megrágott és kiköpött
magából, a másik énem!
|
|
 M
Észak elmosódott kontúrjai
épp csak életre kelnek,
derengő sarki-homályban
lebegve |
|
 M
Nem tudom, hogy ki, de suttyomban
Leszakította, túl az Ősz felén,
A kertekből a plakátokat, a sokszínű fák levelén. |
|
 M
Szavaimmal égig emeltelek,
dicsértelek, ábrándoztam veled.
Mit kaptam, gúnyt és kacajt,
nem engem nevettetek. |
|
 M
Valamikor hajdanában
Sétáltak a Tabánban.
Kedvesével járt arra,
átkarolva, andalogva. |
|
 M
Könnyen elmondanám a múltad,
Apró homlok-ráncaid mesélnek önfeledt,
Mondtad nem látod, jövőd hiába túrtad, |
|
 M
Egyedül vagyok a magány
végtelen erdejében
mögöttem a köd s a fák
ágai között a rejtelem |
|
 M
Erdei emberke én vagyok,
hol járok, a nap ragyog.
|
|
 M
Egyszer egy bús éjszakán,
Valahol egy sóhaj száll,
Ide hallik messziről,
tudom, hogy ez nekem jön! |
|
 N
Ecsetje alatt
testet öltött a hajnali látvány,
a hegedülő mezítelen lány,
a tárt ablak fátyolfüggönyén
körülöleli a fény. |
|
 Gy
a dal hangos zajos és szép
a múlt szívéből eléd lép
repül a fények tengerén
zenél a lány haján a fény |
|
 M
Örök sötétség után kell a csoda,
A nap éltető sugara.
Fejünk felett szivárvány lesz,
Ezután már minden más lesz.
|
|
 M
Dobogott a szív,
Szerelemmel átitatott rím,
Megőrölt a kín,
Hogy többé már nem hív. |
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
