|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Így múlik az ébredésnyi élet is
Fehérbe hasadt perceken repül
Csak én…csak én őrizlek reggelig.
|
|
 N
Repíti a telet
nyíladozó tavasz,
fagyot kerget
kikeleti Nap,
|
|
 N
Hiányod szavakkal
ma sem tudom mérni
kinyílik bennem a fájdalom
sírodra gondolatban
szeretetem emlékkavicsait |
|
 N
Maradni vagy elmenni?
Szerelmet keresni, boldogságot várni.
Itt hagyni amit oda adtam már,
Önmagam igaz valóját! |
|
 MM
Kiültem a mólóra magányosan, vártam a holnapot,
Hogy egyszer magával hoz egy meseszép hajnalon.
Tudom biztosan, hogy majdan a tenger felől érkezel,
Suhogó vitorlákkal, hófehéren pompázó fedélzeten. |
|
 MM
Nincs mit sajnálnod,
mit ért néked e földi lét?
Nem kell már várnod,
hogy végre egyszer célhoz érj. |
|
 M
Sírni kéne, de minek
Fák közt csak a szél liheg.
Hiába fáj, mit tegyek
Tenni semmit nem lehet. |
|
 M
Akarattal közelebb léptem hozzád,
S éreztem illatod, mely bódított,
Két kezemmel átfogtam az orcád,
S láttam lelkembe osonni,óhajod. |
|
 M
Mit kívánjak Néked születésnapodra,
Mást nem szeretnék, mint repülni karodba!
Az összes csókomat szádra lehelném,
Drága szívedet enyémhez ölelném! |
|
 M
Víg tavasz közelít,
vidító jeleit
érzi a halnépség,
csiszolja halpénzét.
|
|
 MM
élet-e még bár tél lett
lett jött betört
hallottam énekel egy madár
halottam egy cinke
megtört az ablakon |
|
 MM
Hosszú némaság után
Választott egy új utat,
Voltak megint remek ötletei
Elindult új kalandokat keresni. |
|
 MM
Tó mellett
a homokparton
napozott egy tarka gyík,
vízből előbújt egy béka , útja éppen arra vitt. |
|
 MM
Oly közel az ég
Súlyos felhők földre húzzák
A csillogó,kavargó pihék
Lágyan ölelik át
A csupasz bokrot,kopár fát |
|
 MM
Csak himbálóztak. Közibük por szállott,
a tőgyük teleszíva danolászott,
a lomhaságuk maga volt a béke,
csak jöttek, egymás ritmusába lépve,
|
|
 MM
Ma hull a hó,
S a csend leszáll a földre.
Ó, Istenem,
Ha örökre lejönne! |
|
 MM
Először szavakkal itatták,
majd a hosszú balladák
folyondárjaival gúzsba kötötték,
így kellett végigjárnia a karika-túrát. |
|
 MM
Tél öblén fodrozó fák hűs rejteke:
mesevilág csilingelő csermelye,
ezüst cseppecskék csüngenek az ágon,
szemkoszorúban szikrázva világol.
|
|
 M
Lehúzlak magamról,
mint a használt ágyruhát.
Már nem kellesz tovább. |
|
 M
Szabad vagy!
Ez a kapott szabadság bilincsel hozzám,
mert nehéz rablánc a szabadság!!!
|
|
 M
Szökellj szószirmokon mezítláb dalolva,
ölelkező hárfák zenélnek füledben.
Ritmusára kacér lepkeszoknyád lebben,
soraim közt villan combod puha csókja. |
|
 M
Testem nem engedem
Végül láncba verem
Lelkem most elzárom
Az árnyékot kívánom |
|
 M
Sok víz folyt le a Dunán,
emlékeim a habok mosták,
minden évvel szépültek,
szívembe mélyebben vésődtek. |
|
 N
Ez a végszó, drágaságom,
Lantom le kell most tenni,
Elmegyek, de megígérem:
Mindig foglak szeretni. |
|
 N
szorítsd nagyon, hogy már fájjon,
mint ígéret hazug szájon,
s legyél örök, sajgó erő,
de te lettél csak hitszegő. |
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
