|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Csak egy letépett virág...
Szirmai lassan,elhalva hullanak le a földre. |
|
 Gy
Lágy tavasznak hívószavát érezheted itt,
Hol a tél még mindig uralkodni akar,
De amúgy ez engem nem igazán zavar,
A februári napsugár úgyis felhevít. |
|
 Gy
A valótól távol,
álmaim végtelen univerzumában
egymagam vagyok. |
|
 Gy
Oly hallgatag vagy ...
A világod hallgat.
Szavakat ott nem mondanak? |
|
 Gy
Magasabban szárnyalhatnék, mint egy sas
mert te vagy a szél a szárnyaim alatt, |
|
 Gy
véled eggyé lettem
e kettős spirálban
fonva önfeledten
két kéz egy imában |
|
 Gy
Erős a szó,
ha legyőzi bánat viharát,
megolvassza sors
pecsétjének viaszát. |
|
 Gy
Ahol szomszéd kopog,
mert süteményt hozott,
és megkínál vele,
hol ismerős az út,
mely a domb felé fut, |
|
 N
Keserű pirulaként szedem a perceket,
Érveket, reményeket, eszményeket,
Keresek szerelmet, viszont szeretetet,
Bárhol, de nem találok máshol. |
|
 MM
Idegen vagy,
nem tudok szerelmemként gondolni rád.
Hidegen hagysz,
ha meglátlak már nem tép szét a vágy. |
|
 MM
Hegyek ölében álmodik egy régi, romos ház,
Akit az őszi szél fütyülve, dalolva körbejár.
S nagy ablakain beleskelődik a víg holdvilág,
A rét szélében az amerikai diófa délcegen áll. |
|
 MM
elaludt a kezem,sír testemben a halál,
munkám gyümölcsét hagyom árván.
el kell mennem,utamnak már vége,
szertefoszló évek szállnak csillagos égre. |
|
 N
Nekem már megvan, ami van.
Mikor a konyhakőre rogytam
föltámogattam önmagam.
De ő, ha összerogyna
nyúlna kéz, mely fölveszi?
|
|
 M
Csak féktelen tánc volt, lóerők járták,
gördülő függöny lepelbe vált,
egy országként gyászol a Jászság,
s a madárlátta ifjúság messze száll... |
|
 M
Kiálts nekem
és én
sírva
török át tüske hegyeken. |
|
 M
Tegnap este kopogott a vágyam
Ahogy ajtót nyitottam megláttam.
No, minek jöttél? Kérdeztem tőle
Rám mosolygott és leült a földre. |
|
 M
Nem itt, valahol létezem,
felszívódtam az éj falán,
- végtelenben a tű fokán - |
|
 M
Hátrafelé siklik a ház,
villanyoszlop hátravillan,
megvadulva száguld a gép,
madár lapul a bokorban ... |
|
 Gy
patyolat havon
repül szánunk az éjben
fagyos a pára |
|
 Gy
Csikorog a masina, dolgozik,
Az ember nem gondolkozik,
Lassan leáll nem mozdul többé,
Az egész kép így vált törtté. |
|
 M
Lánctalpat feszítek az apró kerekekre,
Füstnyomot festek az éhes ágyúcsövekre,
Bombát faragok egy Spitfire hasa alá,
Rézpanelt formálok kíváncsi periszkóppá, |
|
 M
Életlen sarló rozsdál a hóban,
ezzel aratni nem lehet, - valóban.
Nyeletlen kalapács piszmog a vason,
ebből sem lesz már nemzeti vagyon.
|
|
 M
Sötét az éj, a Csillagok ezüst fénnyel szikráznak,
előttem, hatalmas tábortűz lángjai táncolnak.
A tűz túloldalán Te állsz, egyedül, magadban,
szemedben a lángok fénye, pajkosan lobban. |
|
 M
Ha szerelem, ez és nem múló vágy csak,
azzá alakít, amivé akarod,
általad leszek teljesen önmagam.
|
|
 Gy
Halkan sóhajt,
Majd elalszik
Az érzés.
Álom-remény csillan,
S fájdalom hanyatlik
Lelke mélyén. |
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
