|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
A csillagokat elnyelte a Nap,
harmattá olvadt a hajnali dér,
csilingelőn trillázik a rigók kacaja,
az ébredező tavasz langyos reggelén.
|
|
 MM
Felvakkant a porta őrizője:
Hát már nincs egy percnyi nyugalom?
Szeme villog, felborzolva szőre,
légy se pisszen a nagy udvaron! |
|
 MM
gyémántléptű a hajnal
itt hagytál önmagammal
odvas fatörzs a testem
lelkem jégbordás tócsa
hanyatt esem a hóba |
|
 M
Skarlátszín lénye neveket jegyez a légbe,
kőbe vésett napok romos útján
kullog, s vetekszik a kietlen világgal. |
|
 M
Annyira várlak, hogy már fáj!
Karomba zárnálak,
Százszor csókolnálak,
El nem engednélek, |
|
 M
s láng'ló talpamon
a tüzet
titkodul hívod
|
|
 M
Néztél-e az őzre úgy is, mint anyára,
amely a jövendőt szüli a világra,
és közben ízleli a tavasz friss szelét? |
|
 M
Éppen keringőt játszottak,
derekát lágyan átfogtam.
A tangónál elvegyültünk a párok között.
Ám őket már észre sem vettük. |
|
 N
Adok minden kőnek házat,
víznek medret, szemnek tájat,
szögnek deszkát, napnak földet,
világosságot a zöldnek, |
|
 N
amikor megfutom a pályát
nem dagályát lesem apályát
s visszahúzódom mint a tenger
'úgy megyek el, ahogy jöttem' |
|
 N
Mióta nagylány a Zsuzska,
sűrűn látogatja Pista.
Kertjük végén nagy zabasztag.
ahol ketten sűrűn … járnak. |
|
 M
Szobámban
középen áll a ládám,
turkálok rongyok között bokáig
egyedül, árván, állván
|
|
 M
Földanyó újra mosolyog,
kibontja haját,virággal szappanozva
mossa tavaszi lombját, |
|
 M
Évről évre bölcsebb leszel,
Végleg akkor, ha megöregszel.
Elrepül gyorsan az életed,
Elillan, észre sem veszed. |
|
 M
Láttalak ma,igaz távolról |
|
 M
Késik a renyhe tavasz, dideregnek az esteli fények;
Megfagy a víz odakint, mint január idején.
Gyenge a Nap, ki se bújik a tétova, szürke ködökből;
Árva papírgalacsin fázik az út közepén. |
|
 MM
Vörösre festette az ég alját a lemenő nap,
belemászott a fekete felhő hívatlan.
Megdermedt a lég, a lomb csüngött kókadtan,
csak a patak vizének szeme villogott szúrósan,
|
|
 MM
összekuszált fények
ébredő csendjében
lángol szerelmed,
már több mint húsz éve.
|
|
 MM
Elkísérsz álmomba,
De tudd:
Csak ábrándom vagy.
Szebb nálad az éber valóság. |
|
 M
A test követeli jussát,
de börtönbe zárja lélek,
szárnyaidon a szabadság -
láncok között is feléled. |
|
 M
Hamu porlik bennem,
gond-viselj Istenem.
Hamu porlik rajtam,
Hozzád imádkoztam. |
|
 MM
harmatot sistereg
a felszaggatott föld sírása
fájása barázdákban csitul éjszakára
|
|
 MM
Létem kicsinyke gombócként ragyog,
akit
folyton befalnának a nagyok,
( pedig, nehezen emészthető vagyok.) |
|
 MM
Emel a dagály,a tenger mély, visz az áramlat.
A csalóka öböl tiltott, zátonyokkal szabdalt.
Óvatosan lassan haladj s kapaszkodj velem,
Függőséggel zsúfolt a világom,mered?!
Még egy kapcsolat, a kötélzet feszít és enged. |
|
 MM
Vége van, vége hát
Csupa Tüske, kínlódás
Közös álmunk messze száll
Ma már tudom, hogy csak hazugság! |
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
