|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
A szomorú királylány magában áll a vár fokán,
nagy az Ő bánata, szívének fájdalma tenger ár.
Könnyben úszó szemmel nézi a messzi rónát,
epedve várja hercegét, vajon mikor jön már? |
|
 V
S megint elvesztem,
mert leányhaj vagyok a szélben,
könnyű szálló, |
|
 V
Édes gyengéd pillanat
Szerelmünkből
Gyermekünk megfogant |
|
 V
Didergek asszonyok ölében, simogat a mozdony füstje,
S az izzó násznak gyümölcsei nekem csak illatukat adják.
Régi szerelmek maradék emlékei fénylenek,
Megcsókol a gyermekkor ábrándos szőkesége. |
|
 V
Amikor az én szerelmem
Átölelne napjában
És elmondaná ezerszer,
Hogy mit érez irántam! |
|
 V
Jobbá lenni önmagamban
Tapasztalni a világban
Megalkotni maradandót
Múlni, hagyni a mulandót |
|
 M
Tudom, Uram: mi jön, nem végiítélet, –
emberi ésszel nem lehet felérni terved –
csak olyan, mit tészen sok más is:
elszéledt kutyáid pórázra szeded. |
|
 M
Fénylik a birs a tavaszban,
szirmukat bontják
a mandulák, |
|
 M
csordultig van érzelemmel
telis-teli szerelemmel
s itt kell tartanom
magamban |
|
 V
szerelmek, ellenfelek, melyek hatással vannak ránk,
szükséges az élethez, hogy egyezzen minden darab,
mint egy puzzle, ha egy darab hiányzik is belőle,
az már nem lesz tökéletes. |
|
 V
Éget Téged önző lelked világa,
Figyelnél már sebzett lelkek szavára,
Fájón roskadsz bús, keserves magányba,
Égő szíved párját meg nem találja. |
|
 Cs
Méltóság meg a szépség isteni képe az Alkony,
Meghitt, szép nemes éjszaka jön majd, része a Rendnek;
Működik ostoba rendeletek híján is az Élet. |
|
 V
Napszőtte felhőkendőnek
ezernyi fényéből,
integetsz,
gyors-röptű madárral
|
|
 M
Halál tarolta, s lett apám
földbe bukott lélek.
Világából kiszakított
tétova, kerengő Hold! |
|
 V
Betakarózom szerelmeddel
Nem fázom
Te vagy nekem a nyár |
|
 V
Szívből és lélekből
Csak egyszer cselekszik,
Merít az életből... |
|
 V
Nem tudom már azt sem: van élet a Földön;
nem tudom már azt sem: van-e még halál;
lesz-e vajon élet, s lesz-e olyan ember,
akit az ítélet még tisztának talál? |
|
 V
Vissza úgy kaphatom lelkem nyugalmát,
ha rád újabb és újabb ütést mérek…
Mint kölykétől fosztott medve rontok rád
az éj leple alatt jövök, s széttéplek.
|
|
 V
Nem akarok mást
Csak egy vallomást.
Bevallom néked,
Szeretlek téged.
|
|
 V
Egymás után zárom le az életszakaszaimat,
Mint fuldokló kapaszkodom a kimondott szavaimba!
Megint tavasz van,s végtelen fáradtság a tagjaimban.
|
|
 MM
Szerelmünk olyan törékeny mint egy faág,
Ha a szellő lebbenti máris eltörik
Pedig ez nagyon fáj, mert az élet rövid
Hisz a homokóra gyorsan pereg tovább! |
|
 M
Öröm és béke költözött szívembe,
hitem mindörökre az enyém lett.
Előttem: a semmitől sem félek. |
|
 M
A tó partján fátyolként ring a könnyű pára
zöld árnyat adnak a ligetek.
A víztükör kristálya önmaga fénye
A tó partján eltűnnek a fák kettős koronái. |
|
 M
Amikor az elme megbomlik és zavart,
Lába alatt nem érez Ő szilárd talajt.
Gondolatai viszik Őt más világba,
Nem számíthat másra, csak a családjára. |
|
 M
Ilyenkor hallgass el
- csended többet mond el.
Elég a tekinteted;
érzelmeid beszélnek... |
|
|
|
Ma 2026. október 16. péntek,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
