|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
leláncolt hozzám verhetetlen erő
tükröm foncsorára égtél
életemnek fura végcél
tudtad nincs lővilág jöhettél elő |
|
 MM
Nyári nap melegben vízi világ játszik,
Túl a láthatáron délibáb is látszik.
Kicsi patak partján szép szomorúfűz áll,
Ágait lenyújtja s megtöri a sodrást. |
|
 Cs
Már,
nincs kiért és miért!
Lépj!
Az égen most születtek
új csillagok,
|
|
 V
Mély fájdalom a szerelem,
Egy átok adás,
Egyszer én is törtem szívet,
Rossz volt, kész csapás. |
|
 V
rakunk tüzet hazugságainkból,
szerepjátékaink levetett gönceiből bűzlő máglyát
és pőrén is kibírjuk a pokol barátságos melegéig.
Akad még dolgunk
|
|
 V
Vértócsa úszik a látóhatáron,
elfolyik lassan az éjszaka vére,
csillan a fény, tűnik a homály,
ragyogó sugár kúszik az égre.
|
|
 V
Tudok nevetni rád, s bólogatni,
S inni szavaid szomjas ajkakkal,
Szép vörösre érted a szám festeni,
S szemöldöködet, ügyes ujjammal.
|
|
 V
Szerettem volna csak
Egy szót, egyet s nem többet,
Egyszer megkaptam,
Többet nem adtad. |
|
 V
Egybe forr az ég a földdel,
villámok cikáztak körülöttem,
egynek sikerült eltalálni,
testem fáklyaként égett,
|
|
 V
Volt egyszer egy lány,
Fekete haja göndör,
Barna szeme,
Karcsú teste |
|
 M
Hagyjuk őket szomszéd gazda,
igyunk egyet, lelkük rajta!
Az a lényeg, kibékültünk,
asszonynépet vigyék tőlünk! |
|
 Cs
Elkapott a zivatar,
Vajon hogy érek haza?
Kialudtak az utcai lámpák.
Villámok világították utam. |
|
 M
Feladat, feladatra hegyez,
mint kopott ceruza vége,
karcra tesz karcot papírra,
s ily erősen nyomott sorokat, |
|
 M
E vers nem szép, nem jó
nem is tökéletes,
találd ki hát,- mi ez?! |
|
 Cs
Éjtóba Hold merül.
Vágyam vagy legbelül!
Távol vagy! Tengerűr.
Éjtóba Hold merül. |
|
 M
Az öreg híd mára új ruhában díszeleg,
Egy pár sirály az égen nekik is tiszteleg.
Büszkén strázsál a kilátó, őrzi partját,
Ha itt lennél, hallhatnád a csend hangját. |
|
 M
áram folyik az árfolyam körön
vagy világít-e hevenyész-
ve átvilágító megkésett ész
amikor aszalt érték köszön
|
|
 V
Mintha elvágták volna fonalát
hirtelen megdermed az élet,
a nyüzsgő esti számvetésből
egyetlen percre,
|
|
 V
Tudom kedves fáj a magány,
fájdalmadban osztozom,
én csak annyit tehetek most,
sebeidet foltozom. |
|
 V
Pedig elmondhatom, nem volt jobb senki sem.
Ki jobbat adhatott, mesében sem terem!
Mennyország és pokol, de tudta csepp öled!
Boldogság, ifjúkor, mind elveszett veled.
|
|
 V
A szeretet egy kellemes érzelem,
Ezt így érzékelem,
S sokan szeretnek engem,
Őket én is kedvelem, |
|
 V
Nézek egy lányt egyre jobban,
Szívem érte mindig dobban.
Hópihe hull a magasból,
Piros rózsa csókjaiból. |
|
 V
Ó, tudok nevetni és figyellek,
ha találkozunk bizarr hírt hozol,
s kalandjaid meséit meséled,
elpletykált dolgoknak, diszkrét finom |
|
 V
A poézis lángtollú madara,
gondolatfészkén költ új életet,
lassan a csoda héja felreped,
s dalra kél a szófiókák hada.
|
|
 MM
A szerelem úgy fáj, csak nem akar múlni.
Miért nem akar szívemből végleg kiszakadni?
Ez az érzés, szűnni nem akaró fájdalom,
Mely minden este, s reggel marcangol nagyon. |
|
|
|
Ma 2026. október 16. péntek,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
