|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
 M
Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör,
A sok tíz év, már nem mond semmit, már az öregség, végesen gyötör…
Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör. |
|
 M
Az élet – apró pillanatok lánca,
A megszokott és ritka dolgok tára,
A nem várt egyezések sokasága, |
|
 M
Amott, a bérctető fokán,
vakít a szűzi, tiszta hó,
ragyogva ring a délután,
varázsa dalra biztató. |
|
 M
Azóta ihletetlen kezek játszanak a tündér fuvoláján
És a hangjegyekben visszhangok a távoli messzeségből
Próbálva megtestesíteni a billentyűzeteken
A gyönyörű álmot a hajnalpírnak pompás varázsában. |
|
 M
Nem is olvasta soha senki még . . .
E költemény oly bús oly csodaszép!
Ríme : a szívem dobogása,
Refrénje : a neved, leányka. |
|
 M
Nyári napon fázok, Bettina!
Mond csak hová lettél, bestia?
Meguntál, leléptél, |
|
 H
Hogyha elhagy majd a legutolsó sóhaj,
búcsúzz tőlem kedves, csendes, szelíd szóval,
vagy csak vén kezeddel simítsd végig testem,
s öleld át a szívem, mellyel úgy szerettem. |
|
 H
Ne alázz meg senkit az életben
És ne nézz le másokat,
Ne hagyj figyelmen kívül egy könnycseppet az arcon,
Mert talán egyszer belőle arcodra is juthat! |
|
 M
Igaz, fuvallat, se szél nem fújja el az esti fájó, néma csendet,
lehunyt szemmel hallgassuk lelkünk szavát, s tegyünk rendet,
hisz nincs olyan sötét felhő, mi mögött ne lenne kék az ég,
hagyjuk a kérdéseket, mielőtt a szív megáll, éljünk egy kicsit még. |
|
 M
Koldusként járok házban,
Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
Nyomorult vagyok! |
|
 M
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg |
|
 M
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled. |
|
 M
Tartozol egy szakajtónyi kávéval, büntetésből, mert rám hoztad a frászt…
No, de! Figyeltél, hogy szakajtót mondtam, mert lepofozom arcodról a mázt; |
|
 M
Gyermekkoromban réges-régen
Igértem Nékéd álmokat
S helyette szedtem őszi réten
Elhervadó virágokat. |
|
 M
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
Külömséget cask úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük másik felünket. |
|
 M
Meg vagy áldva minden jóval:
Van borod és búzád bőven;
Nyakig úszol tejben-vajban
Majdnem minden esztendőben. |
|
 M
Hetvenhárom évesen, igaziból küzdők élettel, előre menetellel,
Így aztán próbálom elképzelni, hogy mi lesz, ha menni kell: mennybe menetellel…
Hetvenhárom évesen, igaziból küzdők élettel, előre menetellel. |
|
 M
Lila szinű alkony,homályba borúlt képek,
alig lehet látni távolodó fányeket.
Szeretem ezeket az alkonyokat,halványan
fénylő csillagokat,minha értenék gondolatomat |
|
 M
Most, hogy távol vagyunk egymástól,
Gyakorta írunk levelet,
És az majd mindig egy témáról
Beszél, — s ez a nagy szeretet! |
|
 M
Drága barátunk, hamvaidra
Hozzon nyugalmat Istenünk,
Meggyászolunk, s tán meg van írva,
Nemsoká szomszédok leszünk... |
|
 M
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható,
Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható?
Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható. |
|
 M
Mert ez így van, és bár tudom neked nehéz kimondani,
Ok nélkül mégsem szokás az embert ölelgetni.
Arra kérlek csak értsd meg ki kell mondanod nekem,
Hallanom kell hogy szeret a világon a legfontosabb ember. |
|
 M
A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt. |
|
 M
Halk nótaszó szállt zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött.
Megpihent tó partján,ásztatta szép labait,
figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !.. |
|
 M
Alszik mélyen a sírban az édes,
Vele alszik a szívszerelem.
Buja vér, de a vihar sem képes
Álmát elűzni nagy kegyesen.
|
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
