|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Hajnali szürkületben
harmatcseppel mosdattál,
a látóhatár peremén
szunnyadt a napsugár. |
|
 M
dióvilágba zárt az Isten hogy van
rosszabbul mint én botor gerezdek
házában míg ő vitte a keresztet
magában maga a megváltóban |
|
 M
Ádvent szürke ködében a Lélek várja a jussát;
Tárjuk az ajtót már, jöjj, örök isteni fény! |
|
 M
Zöld kontúrok szomjas résein
Áttörnek a ferde sugarak,
Itt a reggel, megpezsdül a szín,
S felébred a szunnyadó anyag. |
|
 MM
bár minden siker mögöttem néz el
a szavak közt valahogy elvagyok
a kétség éles kérdőjelével
sűrű rendben vágom a szombatot |
|
 V
Volt benne valami, érted?
Dehogy...
Fogalmad nincs!
Álmodtam, egy forgószél közepén állok,
semmi sem stabil körülöttem.
|
|
 M
A szerző kérésére törölve. |
|
 M
Pihe puha hópihék,
a hajamra hullnak,
látom már a végét,
az ismerős útnak. |
|
 M
Nem is tudom kinek mit jelent,
Ez mindenkinek szíve joga legyen.
Csak vigyázz rá, mert bizonyos lépés egy életre szólhat.
|
|
 V
Szeretem a szerelmet.
Kaptam tőle sok jót
és sokszor rosszat is egyaránt.
|
|
 V
A két említett író néhány szellemi és érzelmi termését
Hamarosan megsasolom,
S ahogy érzem,gondolom,
Véleményezni fogom, |
|
 V
Hozott egy hatalmas felleget,
Az eső is Megeredt!
Kellett nekem szép frizura!
A szél az egészet széttúrta!
|
|
 V
Úgysem hiszem el,
Hogy a pénz nem boldogít.
Nem vagyok boldog. |
|
 V
Van az a mélypont,
mikor a fájdalom erősebbé tesz,
mikor úgy érzed nincs lejjebb. |
|
 V
Ajándékba küldöm néked,
A szívemet, a lelkemet.
A szívemben van egy kis dob,
Ha szeretsz azt mindig hallod. |
|
 V
Pedig a véges száguldó idő,
nem ismer sem rangot sem hírnevet.
Hidd el a gazdag és rangos is mind
meghal egyszer, s a sír mi eltemet.
|
|
 V
Én vagyok én ,az ember.
Talán az egyedüli nagy?
Én aki alkotni tudok,
a könnyekből mosolyokat ! |
|
Árverésen jártam,
vásárolni vágytam
régiségeket. |
|
 H
Ne gondold, csak rossz emlékek
tárháza az agyad,
kutass tovább, keresd a jót,
megtalálod magad. |
|
 H
Robbanás, szélvihar volt az elmúlt este,
szívemet ez majdnem ripityára törte. |
|
 V
Este van, én itt ülök kedvenc fám alatt,
S váratlanul keblemről egy sóhaj fakad,
Kiért, miért, nem tudom, de oly jól esik
Felidézni a szívem régmúlt terheit. |
|
 V
magam zárva magamba alszom
hogy ébredjek még nem elég
mélyen a felszínen halmom
csak vakondtúrás eléd |
|
 V
sohasem énekeltél bátran
csupán
szívmagányod
dobogta vérig |
|
 M
Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
|
|
 M
Itt ülök egy meleg szobában, és halkan szól a zene.
Régi dallamok ezek, melyeket nem feledek el sose.
Szívemben emlékek ébrednek, és velük az ifjúság,
Édes, elmúlt szép világa, most újra és újra rám talál. |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
