|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Karácsonynak szentestéjén
ég a tűz, ropogós,
odakint meg, szakad a hó
s fagy a jég, kopogós. |
|
 V
hallottad hogy a halál olykor
kitér az élet elől mert erősebb
fiatalabb és számolatlan a
lehetőség gondoltad hogy agg
mint az Isten a halál s kaszája
|
|
 H
Bolyhos pelyhekben, hull a hó,
kristályos zúzmara, csillogó.
Ordas szél fújta, hóbucka, ragyogó,
örömtáncot járó, vigadó |
|
 H
Az éjjelem,
A nappalom,
Vigasztalóm
Voltál nekem.
|
|
 H
Mikor elnémult körültem a világ, meghalt az ember,
s megszületett a halhatatlan hős, a ceremóniamester.
Frigyre lép hát a mindenséget alkotó Teremtővel,
tollat ragad, s ír, míg bírja erővel. |
|
 V
Köszönöm a szerelmet,
köszönöm hogy megismerhettem
a legszebb érzést, mi létezhet. |
|
 V
Messze repül a panaszom,
Fájó szívem csitítgatom,
Kérdésemet viszi a szél,
Választ reá már nem remél, |
|
 V
Tegnap késő délután kellemetlenség ért engem,
Amikor ide följöttem,
Két rövid,köszönés mentes üzenet fogadott, mely
Érzelmileg összeomlasztott,lefagyasztott, |
|
 V
Kimondta,
S ennyi, súlyos már
Minden betű,
Melyekből szavak
Kovácsolódnak,
|
|
 V
Nem jön álom a szememre,
Csak nézek magam elé, s merengek.
Tudom, hogy nem szabad, |
|
 V
Szívedben a láng magasabbra lobban,
a béke és szeretet váratlanul betoppan.
Füledbe súgja lágyan neked:
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket! |
|
 M
Amit Szólón egykor tudott,
Úgy látszik, már örök titok,
Mivel ma nem tudja senki. |
|
 V
Amikor szerelmes lettem,
Fiatalon égett be lelkembe,
Ez a szerelem, meg van
Még bennem! |
|
 V
S alattam elsuhan a földbéli világ,
Újra és újra. Otthonom az éjszaka,
Ágyam a sötét és jéghideg végtelen; |
|
 V
Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,emlékeit.
|
|
 V
Jégvirágos ablakomra,
Karácsonyfát rajzolok
Gyertyát is gyútok.
Várom a Télapot. |
|
 V
Tiltott szerelem parazsa izzik szívemben,
Feléd nyújtanám kezem, de nem merem,
Tombol bennem a vágy, rólad álmodom,
Bevallani ezt az érzést, soha nem tudom, |
|
 V
Gyermekkorom
háborús karácsonya,
frissen fűrészelt fenyőfa illata,
kevés ajándék, sok-sok szeretet,
együtt énekeltünk |
|
 V
A fény még szerelmet hazudott a tájnak,
s meg-meglátogatta olykor tétován,
mint akinek a nyár emlékei fájnak,
aztán egyszer eltűnt fakó széllován. |
|
 V
Mint igazgyöngyöt kagylóhéja,
úgy őrizlek,
tenyeremmel körbefogva
megvédelek,
|
|
 V
felhangjain ül a szárnyas univerzum
miként a fényt az ember eltapossa
ahogy a szárnyas furcsa karjait kinyujtja
súrlódva száguld szentjánosbogáron túl |
|
 V
Karácsonyt várok!
Karácsonyt látok.
Mihaszna elmém álmát,
csilingelő ünnepet.
|
|
 V
Táncoltunk, úgy húzott magához,
Fejem a vállán nyugodott,
A sors szeszélye, lám, hová hoz,
Melegem lett, le a zakót… |
|
 V
Felhő felett ott a Nap.
Felhő nekünk a kalap
Attól nem ér majd a Nap.
Szemünkben még ott a tó
Benne ringunk az a jó. |
|
 V
Csendesen szólj, lágy hangon kedvesem,
Ne engedd a haragot közel lelkedhez!
Simogasson szavad, öleljen éneked,
Hullámként ringasson engem a két kezed! |
|
|
|
Ma 2026. október 14. szerda,
Helén napja van.
Holnap Teréz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
