|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Bár itt vagy bennem;
gondolatomban,
szívemben, lelkemben.
|
|
 V
Térj vissza ó az este árnyához egyesüljön
lelkünk a végtelenben, irigy szemek ne lássák,
csak a félhold karéja s a vágyó égitestek
tudják a két szerelmes hevült ábrándozását. |
|
 V
A hegyi úton kinézek az autó ablakán
Mini-.szoknyás lány álldogál az út padkán
A merci mögöttünk lassított és dudált
Hallom fékezni, azt hiszem megállt |
|
 V
Szerettem Önt: nem hunyt ki tán egészen
A lelkem mélyén ez a szerelem;
De ne zavarja többé semmiképpen,
Nem akarom én búsítani, nem. |
|
 V
Belibbenek kéthetente
olvasom a versedet,
elmodom, hogy nem tudsz írni,
törjed csak a fejedet! |
|
 V
A költészet csodás
Olyan, mint az élet,
Életre-kel, s átérzed. |
|
 V
Lennék holnapodnak nyíló rózsaszála,
Szerelmünk láncának legdrágább gyémántja.
Lennék harmatcsepped, életed nektárja,
Boldogan kapaszkodnék virágos indádba. |
|
 V
dombon pipacs-tűz,
át nem élt emlékkel tele.
|
|
 V
Tavasz szele jön,illattal boldogan,
a fény zöld arany.
Valami szépnek mindig vége lesz, |
|
 V
ólmot szűrtek a felhők
ágyadra a befőtt kiömlött
az utolsó nyár a tavalyi
meggyet barackot szüreteltél |
|
 V
Kéj kegyén, hit éghegyén, a vágy merész szelén, a vadtüzű
láva tengerén, időnk anélkül elrepül, hogy köszönne,
s majd gyönyörbe részegűl a csönd - e szent világ, a reszkető -
s őrzi óceán, s valódi szép igaz szavát, a vén idő. |
|
 V
Boldog a lélek,
ha a fény az élet reménye
Boldog a lélek,
ha érzést ad a szemekbe |
|
 V
Fontos,hogy legyen Mindenkiben
Egy egészséges önkritika,
Ám Senki ne zárja magát érzelmi kalitkába, |
|
 V
Futotta volna többre, másra,
s csupán egy árva kézfogásra
került sor akkor, ám de lágyan
fokozta teste már a vágyam. |
|
 V
A Nap ragyog,
fejünk felett fényes korong,
melegét ontja, fényét szórja ránk,
Földünknek ad energiát, |
|
 V
Hagyjon mindenki békén.
Nem akarok lenni.
Nem akarom a fájdalmat érezni, |
|
 V
Megörökítettem egy fényképen,.
A nefelejcs is reád emlékeztet.
Mikor a tavaszt veled ünnepeltem,
Karonfogva oltár elé vezettelek, |
|
 V
Gondolatnak nagy a szárnya,
nincsen semmi akadálya
tekergődzik önmagába. |
|
 MM
Elkopott a világ nadrágja
Nem vehetünk újat,
Foltozgatjuk néha
Elszakadt a cérna,
|
|
 MM
Elsiratod százszor egy nap, emlék megmarad,
akkor is ha közben szíved darabja szakad,
fájdalmad egy éles sikoly, szűnni nem akar,
gyötrelmed egy komor lepel, mindent betakar! |
|
 MM
A tavasz eljött hozzád szépségével
s most szinte hallhatón, nevetve henceg,
hogy alkonyórán felkelté a rózsa
rügyeit, mik minap még szenderegtek, |
|
 V
Ki tudja mennyi szenvedés, s mi volt mi fájt nagyon,
szemérme néki csorba lett, s ki tette ezt vajon?
Hajába túr az álruhás, de néki van helye,
ki kéri számon őt ugyan, palást a szégyene.
|
|
 V
A csillagok feketébe öltöztek
A magasban aranylepkét üldöznek
Mondja meg hát ez a világ, ez a világ mi bajom
Egész nap a szép leánykát siratom
|
|
 V
S én honnan is jövök ?
Ó, az újvilágból, mely ott van a láthatáron túl,
S a piros ajkaimon a mai napig hordom a tűz bélyegét,
A néma csapást, az utolsó est vacsoráján,
Mely az elárulás kenyerén lapult.
|
|
 V
Szavad ne bízd sose másra,
Mert benned van a varázsa.
Szó az olyan, mint a lélek,
Ha igazi vele érzek. |
|
|
|
Ma 2026. október 13. kedd,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
