|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
 M
Könnyes arccal kér falatnyi összeszáradt kenyeret,
Hangja a felindulástól egyre halkabb, csendesebb.
De a házban gyönge hangját elnyomja a bál, a zaj,
Kinn zokogva áll a kislány, benn - az éles, víg kacaj... |
|
 H
Tiszta az én szívem,bűntelen,
azt mondhatom,szeplőtelen
Mára mindennel megbékéltem
Rosszat,örökre elvetettem |
|
 M
Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne… |
|
 H
Az erős Akhillész Trójában rombolt várat.
A fényes Patroklész legyőzve haldokolt.
Hektor kardot törölt – a fű is véres volt –,
S az ellenfélre szórt virágzó ibolyákat. |
|
 H
Sárga kis szoknyában ring a hársfa,
Dereka köré fonva szerelem,
Illata buja,édes ragacsos
folyamként fut át meszes ereken. |
|
 H
Jól megnézve hová lépek,
Lassan, egy kis patakhoz érek
Megállok és sokáig csak nézek
Messziről, aztán azt is látom |
|
 M
Az erdő elhagyatott részén,
Mondhatnám, hogy elbújtság ölén,
Találtam korhadt, régi kis padot,
Alattam roskadt és hanyatt vágott. |
|
 M
Rothadt egy keserűség,
Ő a bajom… és csimpaszkodik?
Szemétség… egy lét… |
|
 M
Legyőzettél, de nem rabságra,
Büszkén állsz, vért nélkül való…
Szentélyed rútul meggyalázva,
De lelked tiszta, mint a hó. |
|
 M
Anyám, csak úgy elzavart,
Te jobb híján elmentél… végleg.
Fölébredt végleg! |
|
 M
Hullám csobban, a szárnyát bontja,
hűs tó vizével szomját oltja.
Huss, felröppen zöld fűzfa ágra,
tollászkodik, szárnyát kitárva. |
|
 H
A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes,
Lehet, hogy gonosz eredőn’ volt élelmes?
A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes. |
|
 M
Megvetésem, fogjál vissza bátran,
Mindig viseltem jeled, tudod.
Szívemben most fagyos forrongás van,
Míg orgona, liláskék susog. |
|
 M
Félbehagyott versek hevernek asztalomon
Rimtelen lett az életem, a sorsom, a láng
pislákol a kanócon...... |
|
 M
Öleld Át,
Ámítsd El,
Szerelmedet nyújtsd,
Támogasd,
|
|
 M
Nem értett meg soha engem ez a világ.
Csak gúnyolta fájó lelkem bús panaszát.
Temetővé lett a szivem.
Ahol minden vágyam pihen; |
|
 M
Te vagy, kedves? Ő esetleg?
Eme ajkak nem pihentek.
Eme ajkak csóközönnel
Élted enyhítik örömmel. |
|
 H
Kezdődjék egy lúdtalpalással
inkább, mint a koplalással.
Majd, az orrnyeregbe pattanva
vágtázzunk lóhere módra. |
|
 H
Teste csíkos, barna-sárga,
rászáll minden friss virágra,
nektárt gyűjt a szűz kehelyből,
tud az összes gyűjtőhelyről. |
|
 M
Egy a holdunk, csak nagyobb talán tán,
Sárgábban is süt ezen a tájon.
Úgy szeretünk itt mi veled, drágám,
Mint mindenki más eme világon. |
|
 M
Az én nevem Éva,én
vagyok a nimfa,hozzád
jöttem unalmamba, |
|
 M
Nem bárki, messze látó lény
Eszmél reá, hogy bús a sorsom.
Mint lepke – tűzbe szállok én,
S a lángoké szerelmes csókom. |
|
 M
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön,
Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön?
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön. |
|
 M
Te, október,
Szánom kivált
A sok lehullt, vörös virágot!
Az acél – rózsafőt kaszált, |
|
 H
Hadd mondjam el, asszonyom
Megtehetném,
Az ön tekintetét,
Bármely félő, akarja. |
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
