|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Avagy körből egyenes… pszicho-meditáció
Kör egy tökéletesen zárt egyenes, ettől aztán végképp különleges!
Mi szükség van a zártságára? Inkább fontos, hogy miért kerek voltára.
Óh, a lelkem a mértanban az egyik ábra, ne félj, ezt már nem is fejted meg máma…
Köztudottan a kerekasztal lovagjai azt akkor beülték, ami pont lakli.
Nincsen rajta ajtó, ablak, nincs kerítése, mindez neki a semmisége…
Filozofáljál csak, mert a kör egy zárt egyenes, ettől olyan különleges.
Tudd, hogy még fordítva is igaz, körből is lehet egyenes, ettől is különleges…
Vecsés, 2021. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban.
|
|
Kereken ötven...
Eltelt ötven év, és nem változott belül semmi,
mélyen bennem él, az a gyermek, ki nem szokott félni.
Hanem hinni tanult, hogy a holnap még szabad,
hogy egy újabb kezdet minden percben megmarad.
Hiába mondták rég, hogy majd fel kell nőni,
a szívem nem tanult meg, végleg felnőttként győzni.
Amit én álmodok, az lesz a valóságom,
amit megálmodok, azt valóra is váltom.
Kereken ötven év és még mindig elkísér,
hogy amit a szívem kér, egyszer mind belefér.
Kereken ötven és tudom, hogy sok van még,
minden új hajnal egy kapu egy semmiség.
És a csodák között, hol a választ én adom,
és ha elhiszem ma, holnap újra megkapom.
Kereken ötven, még ezer út talál rám,
minden lezárt kör után, egy új kör rám vár.
Ötven év mögöttem, de a szívem nem pihen,
mert tudom, hogy annyi van még, amennyi álom él bennem.
Kereken ötven, és érzem és még mennyi lehet vajon,
kereken ötveven, és úgy érzem, sokáig folytatom.
Kereken ötven, de belül még kérdezem,
mennyi csillag gyúlhat még fel a szívemben?
Mennyi ölelés vár, mennyi tiszta szerelmes szó,
mennyi el nem kezdett út, ami még csak induló.
Kereken ötven és érzem, még mennyi lehet,
még annyi történet írja tovább a rímeket.
Kereken ötven, s tudom, nem fogy a dalom,
amíg lélegeznek az álmok, addig tovább írom.
Gubacsi Sándor
|
|
Kicsi fehér öreg ház...
Bent a szobák már mélyen elpihentek,
sötét ablakok is, csak némán merednek,
Mint ki nem lát, ki bennük nyomot hagyott,
régi hangokra mit csak az hall, aki benne lakott.
Kicsi fehér öreg ház, repedező csöndes falak,
szívünk mélyén őrzik, minden sóhajunkat.
Nem voltál más, csak menedék lelkünkben,
könnyes szemnek puha tenyér, szívünkben.
Kicsi fehér öreg ház ajtód zárja már nem szól,
ki itt lakott, régen elindult már valahol.
Édes kicsi öreg ház, nem látlak már eleget,
pedig mennyi álmunknak adtál oly sok meleget.
Az évek elfutottak és kezeink fáradtak lettek,
a testek is lassan, végleg haza mennek.
Nehéz lett a fásláda, nem bírja már kezünk,
a fejsze csattogása, marad már emlékül nekünk.
Fáradt szívnek te adtál mindíg menedéket, és otthonunká váltál, hálánk örökre a tied.
Meg is hálálnánk, de sajnos már nem lehet,
falaidat lebontották, az újonnan jött emberek.
Ablakaid fényben már nem úsznak az évek,
nem ülök a sparhetnél, elszálltak az évek.
Kicsi fehér öreg ház, szívünkben még mennénk,
tenélküled, biztos más emberek lennénk.
Elfáradt az udvar zaj a, csönd borul a vén udvaron,
de a szívünkben élsz tovább, minden egyes nappalon.
Fűszagú, meleg nyári délután és minden hajnalon.
kicsi fehér öreg ház, nélküled már nincs otthonom.
Gubacsi Sándor |
|
| Rabmadár...
Rabmadárként énekeltem énekem,
hogy lássátok milyen bús az életem.
A rács nem látszott a tündöklő fényben,
aranyból volt, mégis börtön volt egészen.
Kerestem untalan a szabadságot,
koldus-szívvel kértem új világot.
Csillagokra írta vágyam nevem,
mégis láncok közt telt el az életem.
Leltem helyette gyönyörű rabságot,
csillogóra festett, szűk világot.
Csókkal zárt rám minden édes ígéret,
és elhitette, hogy nem kell ennél szebb élet.
Szép szavakkal aranyoztam ketrecem,
hogy ne fájjon annyira a félt szívem,
de a dalom mögött ott sírt a félelem,
szabadulni vágyott bennem a végtelen.
Nem akarva elfogadni helyzetem,
mesét szőttem omló falak köré szelíden.
Minden rácsra álom-fénycsíkot festettem,
hogy ne lássam, hogyan fogy el az életem.
De vihar lett, sűrű felhők gyűltek odafenn,
az ég szeme könnyezni kezdett csendben.
Eső verte szét a szépen hulló könnyeket,
és a ketrec már tovább nem engedett.
Majd villámokat szórt rám a magas ég,
megnyílt fölöttem minden mennydörgő beszéd.
Minden álarc, minden festett kép lehullt,
a csönd mögött a meztelen igazság kigyúlt.
Éjsötét távolán fény derengett fel,
mint hajnalcsillag, mely a semmiből jelent meg.
Elhaltak az árnyak, a régi félelem,
egy szikra maradt, remény a szívemben.
Most már szabadon kiáltom énekem,
hogy lássátok, nem fog már a félelem.
A rács csak emlék a távolodó fényben,
de sebhelye őrzi, hogy rabmadár voltam régen.
Gubacsi Sándor |
|
(Triolett)
Ha porba hullna minden álom,
Az élet titka majd felragyog.
Szívben ott marad a hatalom,
Ha porba hullna minden álom.
A lét parazsa ég még látom,
És a sors fölött is győz a jog.
Ha porba hullna minden álom,
Az élet titka majd felragyog.
Siófok, 2025. szeptember 3. - Gránicz Éva - |
|
Látunk egy régi háborút és fölütötte a fejét a majdnem háborús világhelyzet…
Kínai: „Vágyódás délre”: 27 szótag „Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)
Volt idő,
Házunkban csend ült.
A régről mesélt apám,
Anyám almát hámozott.
Ég is velünk volt.
*
Gőz lebeg,
Leves illat szállt.
Gyerekzsivaj mindenhol.
Az élet még szelíd volt,
És béke honolt.
*
(Leoninus duó)
Gazdagok már a háború közepén osztozkodnak. Hogy halálokért felelősek… nem foglalkoznak!
Gazdagok ugyan mit osztanak el? Az újjáépítést, hogy sokkal jobban gazdagodjanak el?
Értem én őket, de mi lesz a rengeteg árvával? Ugyan mi lesz a magára maradt sok anyával?
Mi lesz az egyedüli, férfi nélkül élni kénytelen nőkkel? Hogy győzik le magukat lelki betegséggel?
Mindennap, minden TV mutatja a háborút és vannak szakértők, akik kínosan elmagyarázzák borút!
Mindennap szakértők is sajnálkoznak, de mint hozzáértők megoldást ők sem javallanak…
Ja! És mi van, mi lesz azokkal, kik földönfutók lettek, aki Európa páriái lettek…
A háború folyik, felelősök bele sem gondolnak, még hányan halnak meg, míg vége a harcoknak…
*
Kínai „(erős)vágyakozás” „Ku- xiangsi” – 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa (x = végtelen)
Szétlőtt ház... bőg egy baba.
Némaság,
Csend arra.
Csak szél felel,
Anyja is néma...
Katona térdig vérben.
Otthon... hol?
Mi sorsa?
*
Ablak mögött asszony sír.
Nincs kinek,
Szólna már.
Fia múltját,
Zúzza szét a kor.
Csatát túlélte egy test.
Sírna ő,
De nem mer.
Vecsés, 2023. július 5. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József– íródott: kétszerzősként a világ, az emberiség jelen történelmi -háborús- helyzetéről. A leoninust én írtam, a kínait: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
Nem, semmit sem, kimondom én,
És a múlt már rám nem talál.
Se jó, se rossz nem fáj nekem,
A tegnap messzire elszáll.
Elsöpröm mind, mi volt, mi fájt,
A szél vigye majd ezt tovább.
Mi volt, elmúlt, s többé nem bánt,
Nem nézek vissza soha már.
Szerelmek égtek, mint a láng,
Majd szürke hamuvá lettek.
A könny, a csók, a halk sóhaj,
Mind messze-messze mentek.
Nem, semmit sem, kimondom még,
Múlt engem nem tart fogva már.
Szívem ma tiszta, szabad ég,
És egy új dal új útra vár.
Előről kezdődik dalom,
Az élet új utakra hív.
Nem bánok semmit, vállalom,
És szabad lett újra a szív.
Siófok, 2026. március 5. - Gránicz Éva - Írtam, Édith Piaf: "Non, je ne regrette rien"(Nem, én nem bánok semmit) című dal ihletésével. |
|
Önmagamhoz, jóindulattal
Hatvan lettem. Kimondtam. Nem fájt.
Csak egy kicsit roppant belül valami.
Azt mondják: középkor vége, öregkor start,
kár, hogy erről engem nem kérdez meg senki.
Száguldanak az évek, én meg keresem
a szemüvegem… rajtam van, persze, hogy rajtam.
Mit az ég kijelölt, járom a sorsutam,
néha botladozva, de stílusosan, bátran.
Hajam deres lett, időjárás-jelentés,
térdem előre szól, mikor jön az eső.
A hátam emlékeztet: „ne hidd már el,
hogy húsz vagy”, de azért még kísérletező.
Kicsit nagyot hallok, de ez praktikus,
nem hallom meg mások ostobaságát.
Ami számít, az elér hozzám úgyis,
többit kiszűri a kor... hatékony váltás.
Hatvan év tapasztalat, nem fér el zsebben,
ráncokban hordom, nem titkolom én.
Ha öregség ez, hát legyen ilyen,
önirónia, derű, és még mindig remény.
Siófok, 2026. március 8. - Gránicz Éva - |
|
Csendes tó tükrén lágyan ringatózik egy csónak,
Melyben szerelmesek ülnek, karjaik összefonódnak,
Ajkuk összeér, csókolóznak.
Ez a boldogság nyugalma,
Hol nincs semminek hatalma.
Sem pénznek, sem földi kincsnek,
Csak egyedül a szerető szívnek.
Siófok, 2025. május 25. - Gránicz Éva - |
|
Te óriás voltál, én kicsi voltam, minden léptedet oly nagyon lestem, vártam.
Te úgy néztél rám, mint fénylő csillagra fenn, és én csak mentem utánad szüntelen.
Tőled tanultam szeretni, élni, te voltál minden, mit érdemes nézni.
Bennem még él minden mozdulatod, a szívemnek fénye, drága világod.
Ma is a vezércsillagom vagy mindig, és én a kis csillagod mindhalálig.
Siófok, 2025. június 15. - Gránicz Éva - Írtam: leoninus csokorban |
|
A tatamin állok, itt kezdődik az út,
minden lépés, minden dobás egy újabb tanúbizonyság.
Ez több mint sport – ez az életem része,
erő, önuralom, tisztelet mind belém vésve.
Minden izmom dolgozik, feszül és tanul,
a testem formálódik, de az elmém is alakul.
Kitartás hajt, ha elfáradok,
mert a judo megtanít: soha ne add fel, harcolj!
Az esések nem kudarcok, csak leckék,
minden talpra állás egy újabb győzelem bennem,
a fájdalom is tanít, a csend is beszél,
és minden küzdelemben önmagamat ismerem fel.
A kedvencem? A belső combdobás,
egy mozdulat, ami pontosságot és időzítést kíván.
Egy pillanat, és az ellenfél súlytalan,
de a valódi erő belül van, láthatatlan.
Ez a világ legjobb sportja, kétségem sincs benne,
nem csak a testet edzi, de formálja a lelket.
A judo az út, amin napról napra járok,
és minden egyes küzdelemben egyre erősebbé válok.
Siófok, 2025. február 25. -Gránicz Éva – |
|
Emlékezz rám 4...
Emlékezz rám, ahogy néztük a fényeket, mikor nem leszek, ha már nem kellek neked. A régi kép fakul, de bennem még él a nyár, már csak álom maradt, ami hozzád visszavár. Emlékezz rám, ha fűt a nyári szél egy éjen, és csend ül a válladra, ott leszek szívedbe mélyen. Figyelj az égre, ha nézed a csillagokat ott fent, lehoztam volna, mit szíved nekem megüzent. Emlékezz rám, mikor hullik a falevél, egy őszi éjszakán kint a város peremén. Te még rám gondolsz, mikor a sírkövemnél állsz, ha másnak adod a szíved, és új nevet mond a szád. Emlékezz rám, csak egy halk, utolsó nyáron, ha majd az ősz jön, és minden újra csak egy álom. Egy elrejtett emlék még vissza-visszahívott, ha nézed a csillagunkat, mi teérted izzott. Emlékezz rám, mielőtt elszállna a tél. nem kérek mást már, csak hogy elfújjon a szél. Ha elhalkul a zaj, és benned megmozdul valami még. ami kettőnk közt volt, elvitte az idő már rég. Emlékezz rám, ha elengedsz majd végleg, vajon marad e egy kis nyom majd tebelőled. Ha majd újra nézel, a csillagokunkhoz szólva, Emlékezz rá, hogy szívednek ki lehettem volna. Emlékezz rám... Gubacsi Sándor |
|
Nemcsak kútból lehet meríteni…
(3 soros, zárttükrös)
A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél,
Pedig közben nagy szél nagy voltokról hosszan is mesél…
A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél.
*
(senrjon duó)
Jövőbe nem márthatom
Két kezem… múltba már nem lehet.
Sorsnak fintora!
Rőzseláng alkonyatkor,
De sötétség, már támadja is.
Sorsnak fintora!
*
(Sedoka csokor)
Élet-valóság.
Múltban már nincs semmítő,
Halál a nagy semmitő!
Élet-valóság.
A képzelet dolgozik,
Az álmodozás kopik.
Élet-valóság.
Villanásnyi kacagás,
Ez nem élet-aratás.
Élet-valóság.
Féltve őrzőtt hajtincsek,
Emlékként… múlt-bilincsek.
Élet-valóság.
Remény, soha el nem hagy,
Mert nem olyan, hogy elhagy.
Élet-valóság.
Hold ezüsttel világít,
Erről sors le nem szállít!
*
(HIQ trió)
Valóság,
A múlt egy forrás.
Valóság.
Régiek
A holmik… zárva.
Valóság.
Jó hárfa
Hangja messze száll.
Valóság.
*
(leoninus)
Nem szabad mindent magunkba zárva tartani, van olyan, amit el kell mondani!
A villanásnyi szeretet, szinte semmi, de azért jó, sőt, kell ezt is átélni.
Képzeletben jó, ha bejárjuk a csodák világát, olvassuk régek világát.
Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
Nyáridőben…
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
|
|
Az írás a biztos?
Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni,
Jó az írás, gondolatiság elszá’ s jobb azt köbe vésni…
Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni.
De írás is járhat úgy, 'egyedül nem akarnák maradni',
Még a vendég szomszéd mégis elmarkolja és máris viszi…
De írás is járhat úgy, 'egyedül nem akarnák maradni'.
A részeges szomszéd mindent letagadott,
Maj’ egy pofon után, mindent visszaadott…
A részeges szomszéd mindent letagadott.
Vecsés, 2025. július 11. – Kustra Ferenc József.
|
|
Ki író-poéta, annak hő vágya, hogy a legszebbet megírja…
Minden íróember szívében lobogva ég a vágy,
Ezt a heveny nyugtot apró percig ki, sohasem hágy!
A vágy igy véglegesen él benne, részként, mélyen a lelkében,
Sírba nem megy, míg művét 'legjobbra' meg nem írta egészében.
*
(HIQ trió)
A sírok
éje, leszállhat.
Írnom kell.
De vers
A lelkembe írt.
Bányászni…
Nem tudom
Megírni mélyben…
Tentát vár.
*
(Senrjon trió)
Feltöltöm tenta-tartót,
Tentával, nem a könnyeimmel.
Asztalon írok!
Témát még csiszolgatom,
Igyekszem, hogy még szebbre írjam.
Asztalon írok!
Eddig még nem olvasták,
De most bizony, meglesz alkalmuk.
Asztalon írok!
*
(Senrjú)
Azonnal írok
Mire várjak, idő megy.
Olvasóimnak!
*
(10 szavas)
Megyek és a verselést megkezdem, papír várja,
Tenta is várja…
*
(3 soros-zárttükrös)
Megyek, legszebb versem írhatnám…
Aztán: sírok éje, akár leszállhat reám,
Megyek, legszebb versem írhatnám…
*
Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki…
És jelentem nem vagyok hibás, hogy eddig nem olvasta senki…
Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki…
Vecsés, 2024. május 6. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában: „A legszebb vers” c. című 2023. december 9. már közzétett művem átirataként.
|
|
(Senrjon trió)
Szerencse kell élethez…
Létben bajok vannak! Szereencse?
Élet jó vagy rossz?
Szerencséd van-e vagy nincs?
Dolgaid, hogy alakulhatnak?
Élted Jó vagy rossz?
Sokszor szerencse segít!
Nyerő lehetsz, ha segít neked…
Akkor lesz jó lét…
Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József
|
|
Vétlenül?
Kívül és belül…
Árnyék köd…
Árnyékkal
Jár együtt élet?
Árnyék köd…
Árnyék köd
Testben és mögött!
Árnyék köd…
Foszló lét…
Élet part… belül?
Árnyék köd…
Múltam él…
Lét-folyóm alig…
Árnyék köd…
Lepereg
A lét… elpereg!
Árnyék köd…
Vecsés, 2025. február 24. -Kustra Ferenc József- írtam: az örökmozgó lét tárgyában, HIQ -ban.
|
|
Emlékezz rám 3. Emlékezz rám, mikor fagyott meg a szó? Mikor elmentél, nem hullott a hó. Csak a szél süvített, vágott, mint a kés, századik életünk, ugyanaz a tévedés.
Emlékezz rám, mikor jéggé válik minden, keresem a lelkünk a végtelen időben. Hány életen át hallunk meg majd együtt? Egy percre add vissza, amit elvesztettünk. Emlékezz rám, dobd le a jelmezed, mert ezen az úton én már nem fogom a kezed.
Mondd, te is fáztál a századok mögött? Mikor az árnyékod a testembe költözött.
Emlékezz rám, mikor becsapódott az ajtó,
mnden kimondott szavunk a mélybe zuhanó.
Azóta fúj a szél, oly hűvös és kegyetlen, miért vagyunk idegenek ebben az életben?
Emlékezz rám, elég cak egy pillanat, mielőtt a csendünk végleg itt marad. Ami felkavarja újra ezt a fáradt szívet, emlékké fakulul, de csak ha te is úgy hiszed.
Gubacsi Sándor |
|
A győztes jutalma, hogy el kell költöznie…
Végnek nincsen is
Határideje… csak jő.
Pont megérkezik.
Van, hogy csak ijeszt,
De már az is rémisztő.
Tán’ szórakozik…
Van, hogy olyan gyors
Mint vonat szakadékban.
Föl sem fogható.
Van, hogy sietős
Mi meg észre sem vesszük…
Nem érzékeljük…
Van, hogy fáj vagy nem,
Hát akkor sem látomás.
Létnek redőnye.
Ha nem búcsúzol
Többiek utolérnek…
Idő kérdése.
Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott senrjú csokorban.
|
|
Engedj el kérlek...
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Szívem nem tudja, már olyan nagyon rég.
Belül szétestem, megöl a fájdalom,
mert szerelmed, többet nem láthatom.
Engedj el kérlek, hogy tovább lépjek,
akit nem szeretnék, mindíg tovább lépnek.
És máshol próbálnak boldogságot keresni,
egy régi szerelmet próbálnak levetni.
Engedj el kérlek, mert tudom nem szeretsz már,
pedig a lelkem, mindig is csak rád vár.
De ha nem szeretsz, nem tudok mit tenni,
az élet nem áll meg és tovább kell lépni.
Engedj el kérlek, bár lehet nem kellene kérni,
csak nincs bátorságod, nekem meg mondani.
Hogy menj el kérlek, hagyjál el engem végre,
ezt láttam sokszor, már szemed kék egébe.
Engedj el kérlek, és sosem jövök vissza már,
nem is fogsz látni, a szívem örökre bezár. Nem fog kinyitni, neked már biztos soha sem,
el fog feledni téged bizony örökre kedvesem.
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Hisz nincs köztünk, olyan nagy szakadék.
Mit ne tudnánk, ketten együtt áthidalni,
ne kelljen ezt a szerelmet is nekem siratni.
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Gubacsi Sándor |
|
Malena - Ennio Morricone
Ha Pham
•
7.5M views4 years ago
Serdülő élet
Serdülő élet,sokat rejteget
Vágyak csírája,korán ébred
Kínzó vágyak gyakran jönnek,
elérni a kort,mely kielégíthet.,
legszebb nő az álma,akit
mindennap látott az utcájába
reménytelenül sójajtott utánna :
az ismeretlen imádottja.
Teltek évek kisfiúbol nagyfiú lett,
a szép nő valamikor tetszett,
idő eljárt felette, eltette emlékbe
sok,sok leányzó jött a helyébe !
Ágoston Tibor
Nézd végig a videót jobban megérted |
|
Szavaid bennem élnek csendben,
lelkem mélyén, meleg fényben.
Nem engedem őket még el,
most ölelem a szívemmel.
Itt ringatom minden sorát,
őrzöm bennük vágyunk borát.
Édes érzés, hadd maradjon,
szívem benned lángoljon!
Siófok, 2026. február 14. - Gránicz Éva - |
|
Hétköznapi pszichológia – az elengedés…
I. blokk
Látok valamit az ajakodon, konkrétan a szájpírodon…
Én nem bántottalak, sőt, soha lelkedben meg nem tapostalak.
Igy estefelé az utcai gázlámpák fénye lenne szemed reménye?
Mond el nekem, ki az ki bántott, ki az... ki mély bánatodba… belerántott.
Szemed, mint a gázlámpák fénytükre, most épp' homályos eleve,
Belenézek, semmi jót nem látok, bár én most pont erre vágyok.
Hah! Látom a szatyrod tele van a ruháiddal… végleg elmész a máddal?
Szomorúság feszíti a száj pírodat, érzem elmenési vágyódat!
Én úriember vagyok, menj, ha nagyon muszáj… mit tehetnék?
Váljunk el békével és tudd, hogy bennem a vágy… mid lehetnék?
II. blokk
Ne kérdezd ajkam pírját, nem festék, hanem élet,
Elfáradt a szívem, s rajtam maradt az ígéret.
Nem te tapostál rajtam, ezt már tisztán látom én,
Csak bennem kopott el lassan egy hajdanvolt remény.
A gázlámpák hunyorgása, mint szememben a fény,
Dereng, de nem vezet már, csak halványuló remény.
De ha belém nézel mostan ne várj ott igazat,
Csak azt, hogy elfáradtam, s elengedem magamat.
Szatyor a ruhákkal, csak csendesen megmutatja,
Hogy el kell innen mennem, magamtól, jó távolra.
Ajkam pírja búcsújel, nem csábít és nem kérlel,
Egy nőé, ki megtanulta hogyan engedjen el.
Ne tedd nehezebbé azt, mi így is nehéz nékem,
Engedj el csendben, az egyetlen, mit tehetsz értem.
Nem kell lenned semmi több, mint ami voltál nekem,
Egy megőrzött pillanat, mit visz tovább a szívem.
Vecsés, 2025. december 3. – Siófok, 2026. január 20. -Kustra Ferenc József– én írtam az 1. blokkot. -Gránicz Éva szerző-, – és poétatársam a 2. -at.
|
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
