|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Bárcsak megbújhatnék a tenyeredben.
Érezném melegét, bőröd puha selymét,
hallanám ahogy dobbannak az erek.
Ujjaid közt fény szűrődne be, |
|
 V
Fordulj el csak csillagom,
szülőbolygóm, Földem,
hogy a szemem ne Napon,
csillagon pihenjen! |
|
 V
Hajnalpírban ragyogott, az erdő sötét mélyén,
szívében gyertyaláng világított békén.
Lelkében nem marad semmilyen sötétség,
a napsugár melege járja át a testét.
|
|
 V
Napok kergetik az éjszakát,
Ahogy tavasz várja évszakát,
Egy átok, mi réges-régre nyúlik vissza,
Egy-egy embert egy életen át szívja... |
|
%2034x42%20olaj,karton.JPG) V
Körülölelt a szeretet, te voltál maga az élet,
De elsodort a varázs, hogy vad, vagy vadász lehess. |
|
 V
Léptek koppannak az éjben.
Árnyak osonnak a sötétségben.
Félelem és tátongó üres tér, mi kínoz.
Sivár magány csüggedést is hoz |
|
 V
Rémes volt az este,
kékes fényben felvillant
egy halott nő teste. |
|
 V
Az ablakon átszűrődik a holdfény,
Áll a háztető felett ezüst udvarában
Felhőfoszlányokat sodor a szél,
Közöttük elbujdokoltak a csillagok |
|
 V
Volt más, aki luxuskocsin
Vitt csinos dámaként. |
|
 MM
Van nekem egy cicám,
Igazi rafinált lány.
Olyan, mint egy baba,
Mintha én lennék az anya. |
|
 V
Jöttél a semmiből, naptekintettel,
csillagszemekkel, őzgida-arccal,
hogy elvigyél magaddal, s csak
nekem legyél, belőlem vegyél … |
|
 V
Nádas muzsikál
kora őszi szélben
egy perc volt a nyár
|
|
 V
Utolsó szirmokkal búcsúzik már a Völgy;
Csontváz csak a nyárfa a szirtek alatt,
Már énekel December, a jégajkú hölgy,
S most jégszurony nő ott, hol forrás fakadt. |
|
 V
ha magányod már
megunt közöny
várlak
ha sikoltozik |
|
 V
Drága szép világ, te Isten adta kincs,
vár a sors utad, de vége hossza nincs.
Büszke sas-madár viharszeszélye űz,
- nincs határ se már - örökre fűt a tűz. |
|
 H
Akkor tudd! - biztonságod
lesz a végzeted, a Te véged
közeleg! Noé sem lehetsz!
Krisztus eljövend…
|
|
 M
Ahogy az orrom az ablakhoz nyomtam
párával gomoly felhőket rajzoltam |
|
 M
Gondolj azokra, kik szeretnek téged,
kiknek öröm a te puszta léted,
gondolj azokra kiknek, szavad áldás,
kiknek ölelő karod a megnyugvás, |
|
 V
Alkalmi süket és néma vagyok,
mint asztalomon három majom
A te szavad hozzám nem ér
Sötét lyukban elvész a fény |
|
 V
Mikor magam vagyok,
elgyötört valómban:
Keresem mire jó
a rossz, értelmét: |
|
 H
Akkoriban Athén
Vésznek nézett elé;
Hitel-hínár húzta
A pusztulás felé…
|
|
 V
Álmaimban csodaszép helyen járok,
Ahol nagyon sok virágot látok.
Egyik szebb, mint a másik,
Mi pompásan illatozik.
|
|
 V
Holdsugár bújik meg a szürke köd mögött,
bogárkák mászkálnak az erdőben mindenütt.
A természet nyugalmát nem zavarja senki,
az éjjeli sötétben oly könnyű merengeni. |
|
 V
Lángol a lelkem. Okát nem tudom,
De most az egyszer nem is akarom.
Hagyom tombolni, az évszak szólott:
Most van az alkalom. |
|
 V
Ágról szakadt levelek,
együtt érzek veletek!
Az élet íze, színe rég
bánattemető regény.
|
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
