|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Októberi horizont
Bújik el a ködbe;
Megvan még, ha nem is látjuk,
A távlat,
|
|
 H
Platánfák bíbor ruhái sárgaságba estek, majd az
eres gally-karok csupaszon megremegtek.
Levetkőztek, mert le kellett.Úgy dideregtek...
Az ősz és a szél, ledér játékba kezdtek,
|
|
 H
Nekem a békesség :
bársonyos szeretetet,
meghitt családi
életet,
|
|
 M
Te hogy látod ?
Ha nem köszönnek Neked vagy ha nem köszön vissza az adott illető, like-olod ? |
|
 M
Addig míg a kék jégcsapok letörnének,
És eltűnnénk a mélyben az egyedüllét tavon,
Tavaszommal magamra öltenélek ...
Te, én olvadásom, Te, én meleg napom. |
|
 M
Sokáig hitted
hogy édes
küldetés az élet |
|
 M
hinnéd ostoba
kétrét a gerincét
hiszen nem lázad benne
tehetség vagy öntudat |
|
 M
Nincs szükség bilincsre,
nincs szükség őrökre,
magad elől nem menekülsz,
a sarokban csendben megülsz. |
|
 Gy
Kis házunk majdnem, hogy összedűlt,
- a jómód bennünket elkerült -,
nem adnám melegét senkinek,
s ízét a kemencés vekninek. |
|
 M
Ha rendetlenség van asztalomon,
Rend van lökött fejemben.
Mindig tudom, mi hol van.
Folytatom, ahol abbahagytam. |
|
 M
Hadd érezzem újra
mikor éjfélt üt az óra
hogy érinteni mily csodás, |
|
 M
Végre hajnalban fáradtan érkezel,
Rád nézek, semmit nem kérdezek.
Némán ölellek és csak könnyezek.
Te súgod szeretlek, Én hiszek Neked. |
|
 M
elmentél - egy álomért.
Itt az álmod véget ért, |
|
 M
A hordó durrant egy nagyot,
a tűzoltóság vágtatott,
s vesződve ott fecskendezett,
míg szikra, tűz kiszenvedett… |
|
 MM
Mielőtt leteszem végleg keresztem.
az utolsó csapást meg kellett érnem.
Csontkezem kulcsolom, emelem az égre,
templom térdeplőjén Rátok áldást kérve. |
|
 H
Gyöngyharmattal öntözd meg a lelkemet,
ne mondd azt, hogy késő és már nem lehet,
mohón iszom minden kedves szavadat,
gondold át, ne menj el,hisz' még nem szabad.
|
|
 H
Mozgó, hideg didergés közt, vacognak a fogak,
hóesőben, vágyhatáron, hullanak a tollak.
Rideg álmok köntösében, megbúvik a lélek,
fájó szárnyak ölelése, hitet ad a létnek.
|
|
 H
Apró, gyenge magvat szívembe vetettél
hogy tekintetvízzel szerelmet növesszél -
megfakadt, kipattant, hajtása benn kúszik
kamrában, pitarban jeges szél nem búvik.
|
|
 M
Vádollak a tegnapokért,
az eljövő holnapokért.
A jelen rideg valóságért,
széttaposott szívemért. |
|
 M
Amíg ők a pályán vannak,
Biztos, meg nem futamodnak.
Én is közéjük furakszom,
Míg nem győzök, meg nem nyugszom! |
|
 M
ha van étel meleg lakásban,
ha nem törlesztesz devizában,
ha kifizeted rezsidet,
hogy jól élsz, ezt is elhiszed. |
|
 M
Beleszerettem,
de ő hozzám hűtlen,
tovább állt szó nélkül,
szívemre bánat ül. |
|
 V
Áldott napsugár,
de jó, hogy még sütsz le ránk,
pompázik a kertben a sok virág,
lesz Szeretteinknek halottak napján!
|
|
 V
- Hová, hová fürge patak?
Merről jöttél? Hová szaladsz?
Nem fáraszt e nagy rohanás?
E táv, mint maraton-futás; |
|
 V
Emlékszel még az első esőre ?
Villámot szórtak benne a csillagok,
Csak hullott reánk s az erdőre,
Dörgése egészen a szívünkig hatolt. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
