|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
téli napsütés alig érzékelhető sugarak
a nappali homályon némán áthatolnak
csak a szél zúg járművek tüdeje szuszog
felettünk függönyt lebbentenek az ablakok
|
|
 H
Álmomban felsírtam,
szomorú volt minden,
égetett a könnycsepp,
s könnyben fürdött szemem.
|
|
 V
Vitted magaddal szemérmes lányságod,
s itt hagytad büszke asszonyosságod.
Tagadtad a csókok csókját,
lélegzetembe loptad a pillanatok titkát, |
|
 M
Árva a szíve így egyedül
- fázik a banda, nem hegedül -
jóakaratnak itt a helye,
ráncos apóka marka tele. |
|
 M
A kertet, fehér, zuzmara lepi
mintha a hó takarta volna be.
Nagyon szép a természet,
amikor fehér minden. |
|
 M
Percre perc jött, napra nap,
szállt az idő, mint a sas.
Lassan vánszorog az élet,
szenvedésem, mint a féreg. |
|
 M
Lobbanjon el minden az örök mindenségben.
Nem érti meg az szív mit az ész súg neki,
nem kell azt szeretni ki azt nem igényli
Kár is néki könyörögni,vissza sírni, |
|
 H
Naplóm lapjai, emlékek őrzői,
számtalan sztori, megfakult képek.
Igaz baráti ölelés,
ma is a szívemben élnek. |
|
 H
A falhoz verte árnyékát a Nap,
színes, törött üvegnek tűnhet,
s ha az utcán látsz nap, mint nap,
én leszek, ki minden szilánkot összegyűjthet, |
|
 H
Nincs szerelem boldogtalan, nincsen,
még ha el is választ, akkor sincsen. |
|
 H
Köd kuporog az árokban,
Csend üli a tájat,
Ablak alatt didereg a
Decemberi bánat. |
|
 V
Tejfehér ködben
jön felém egy alak.
Még nem láttam tisztán,
de azt látom, hogy Te vagy! |
|
 V
Mondd, tudni akarod mi játszódik le a szívemben,
amikor tekinteted rám emeled?
S akarod tudni, hány könnycsepp esett lelkemre,
amióta ismerlek? |
|
 V
Szól a szív halkan,
oly' bátorítóan,
ne félj,remélj,úgy élj ! |
|
 V
Én a Duna partján ballagok,
hallom, suttognak a habok.
József Attila szobra mellett
költőnk tragikus sorsán merengek. |
|
 V
Nekem jó sorom van, hálát adok az égnek,
adnék most azoknak, kiktől elvett az élet.
Sokan védtelenek, gyengék, révetegek,
küzdeni magukért, már képtelenek. |
|
 M
Széttörnek a szavak
kezem alatt.
Hallgatagon kattog a csend. |
|
 M
Valahol a hómezőkön,
vad rideg táj ott honos.
Éltét veszti ott a vándor,
Ki nem bátor és okos. |
|
 H
Hiába igyekeztem.
Megint itt vagyok.
Hideg üveg s márvány,
fémvázas padok…
|
|
 H
Én is őrzöm kedves, őrzöm, amíg élek;
az ég küldte nékünk azt a szép tavaszt,
emlékek ölelnek, vágyom rájuk, s félek,
nem jöhet már vissza az a pillanat.
|
|
 H
A fák kérgéhez verődik a csend ...
kergetőzve, távolodva homokká válik,
arcom a Nap felé fordítom idelent,
míg az ég kékje nyugalmat ásít. |
|
 H
Könnyeimben közt, messze távol,
ordít Nélküled szűrt magányom,
ahogy meggyötör a messzeség,
ébred bennem lélekszegénység.
|
|
 V
Ó, mikor fakasztottál bordádból, mint sarjat
és saját képedre formáltál Uram
vakon bíztam, hogy enyém lesz az örök élet,
a megváltás és lásd, ma mivé lett...Mivé lettem, rendült hitemben.
|
|
 V
Lehet bár hideg a tél
az én szívem remél!
Reméli a kéklő eget
szép bárányfelhőket |
|
 M
Úgy szeretnék fűzfa lenni,
ágaimmal földre csüngni.
Betakarni szerelmeket,
elrejteni szenvedőket. |
|
|
|
Ma 2026. október 08. csütörtök,
Koppány napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
