|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Két karodban szeretnék
gondtalan szunnyadni,
mert érzem,hogy a
fájdalmaim elől oltalmat
|
|
 M
karod ölelését várom,
és a fülemüle elénekli Neked,
hogy mennyire szeretlek Téged, |
|
 M
Kötve a mozdulat,
bezárva a léttel a
lélek, menekülne,
de nem lehet. |
|
 MM
spirálzó világ körbe-körös
örökkön vége nincs |
|
 M
A kevesebb több, rossz ha a bőség túl árad,
pihenj kicsit, ne járasd folyton a szádat.
Maradj álmaidban, míg kényszered elcsitul,,
ringasd magad hitedben, maradj kicsit szótlanul. |
|
 H
Gyere kicsim, adj puszit apunak,
holnap ő már nem lesz itt velünk
elindul, hogy tegyen egy nagy utat,
kenyerünket keresse nekünk.
|
|
 V
Kérlek nézz rám! -
's érezd, sosem vágytam
még így szerelmes ölelésed,
sosem szerettelek még ennyire... |
|
 V
Tán ezer év sem volna elég, hogy múljon az érzés,
egyre erősebb, egyre feszítőbb bennem a féltés.
Visszük a sorsunk sziklakeresztjét, vérzik a vállunk,
annyira fáj - bár elfog a kétség - nem kiabálunk. |
|
 V
Újra ringsz már
Drága Fannám
karomban,égi
mindenségben, |
|
 V
Tavaszom csodája,
Örömöm záloga,
Májusi cseresznye
Testem felüdülve. |
|
 V
Légy repült a tátott számba,
éppen mikor vettem számba,
túl sok a légy a konyhámba’.
Szaporodott, egyre több lett, |
|
 V
Fáj, hogy el kellett búcsúzni Tőled.
A szépséged most is elvakít.
Ez minden, mit szerethettem benned.
Nem láttam lelked kegyetlen titkait. |
|
 V
Ma igazán szép nap volt,
A nap végre szikrázott.
Felhőtlen volt az égbolt,
Tavaszi nap szinte lángolt. |
|
 V
...most számolom a szitával játszó eső
riadt cseppjeinek csengő visszhangjait:
meddig dúdolja még ég a földnek
szívszaggatón szóló néma sirámait? |
|
 V
Hogy mondjam el, hiszen Te nem érted,
hogy a szívem milyen nagyon fáj,
Ordít, sikolt, dühöng most a lélek,
emlékedet hagyod, hagyod rám? |
|
 H
Lét-tengeren gond-hajó;
Az Élet makacs folyó. |
|
 V
Süt a Nap, forog a Föld, a Hold kering.
Minden fénylő csillag száguld az űrben.
A nagy Mindenség egy nyüzsgő kavalkád,
kényszerű szereplői egy rendezvénynek, |
|
 V
Van egy fürge, szárnyas rovar,
kiválóan repül,
érzékeny, akár a radar,
sima üvegre is felül. |
|
 V
messzire szálló
énekeddel,virágba
borul szívem is majd
érzelemmel. |
|
 V
Virágos réten vezetett utunk.
mikor réges-régen, boldogok voltunk.
Múlik az élet, futnak az évek,
|
|
 V
Hallgatom zenéjét egy régi szerelemnek
dallamok vívódnak, a sebek megjelennek -
felsejlik bennem édes éjszakák illata
Holdfénnyel íródott ódon csókok hittana. |
|
 V
Én nem szakadtam darabokra,
hát nem is vittem soha sokra,
száz csomóra kötöztek, bogra,
s én hurkoltam, míg más bogozta. |
|
 V
Ha ezt olvasod - én már nem vagyok köztetek.
Elindultam: egy hosszú-hosszú-hosszú útra,
Ajkamra fagyott a keserédes "égveled",
És léptem bár százat, ezret - nem néztem hátra. |
|
 V
támaszkodik egymásra két test
a férfit csak a statika
a nőt a lélek gyengesége
s mindketten ki élve ki holtan
tornyosulnak az időbe |
|
 V
Bűn az élet, mondják nekünk papok,
Én is tán’ hasonlókat papolok?
Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön,
Reális vagyok, ez minden bűnöm. |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
