|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Elhagyott a lélek, mit oly nagy áhitattal vigyáztál,
S hiszed, hogy lerombolt világok határán
eltűnik az élet, mert megszakadt a szív. |
|
 H
Régen magányosan
messzi jártam,s
reménykedve,csak rád
vártam és most itt vagy |
|
 M
Mig magad magasra teszed
tudásod csak ténfereg.
A fényre nyisd ki szemed,
meglátod hol a helyed. |
|
 M
Mindenkinek úgy örül, mindenkivel el van,
Olyan, mint ki mindig játékos kedvében van.
Már megtanítottam, homlokkal finoman buccolunk,
Ő ezen nevet is, mert mi ketten így huncutkodunk. |
|
 M
Fűzd fel a gyöngyöt, dobd el a rögöt,
mely szívedre települt,
fénylik majd újra, feljutsz a csúcsra,
bánatod elmenekül! |
|
 M
Így reméled, hogy vonzani tudod
lélekből azt a gramm sérthetetlent,
így reménykedsz, hogy ellopod a gyönyört,
elpusztítva, elfecsérelve alakod, |
|
 M
Álkurucok, díszlabancok
Hadakoznak tohonyán,
Helyet keres ez is, az is
A korhadt uborkafán. |
|
 M
Zúg, ha hazudik valaki,
körülleng, ha jót teszünk.
Megnyugszik Tőle mindenki,
békésebb lesz életünk. |
|
 M
Felszállok az égbe,
égi tüneménybe,
már-már félve,de
még testben élve, |
|
 V
Éleshangú csivitelés,
ablakomban egy kis veréb,
vagy valami hozzá hasonló kicsi madár,
nem ismerem a fajtáját, |
|
 M
Bárhova is visz életünk,
Kísérjen szerencse,
Vegyen körül mindnyájunkat,
Szeretet melege. |
|
 M
Nem írtál búcsúlevelet,
szótlanul elhagytál,
mint tavasz a telet. |
|
 V
Vajon te tudod,
mikor melletted vagyok ...
miért hallgatok,
egy szó sem jön ki a torkomon ? |
|
 V
Ó, te ragyogó áprilisi nap,
Ó ti nagy, határt szabó Kárpátok!
Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap,
Ó, de szeretünk, magas Kárpátok... |
|
 V
Publikálod mindenhová verseid,
mely dicsérendő, oly' nemes feladat,
nem figyeled az embertársad megint,
érzelmeid kimutatni nem szabad? |
|
 H
Nyár van!
De bennem régi tél honol!
Hózápor hull folyton,
De kívül kánikula tombol! |
|
 M
Nem fedi el magát.Eléd áll kendőzetlenül.
Nem ledér, vagy kacér, mégis bántod. |
|
 V
Játék csupán a szín,
a díszlet megkopó,
változatlan a kín,
csak a hely változó, |
|
 V
Mikor fehér arcod a
napfény simogatja,
lelkem éneke lényed
hívva-hívogatja. |
|
 V
Amikor a szíved vérzik,
úgy gondolod vége,
lelked szakadt darabokra, mégis
vágynál még a fényre. |
|
 V
Kis fehér ház, a városszéli utcasoron.
Gyönyörű zöld sziget volt egykor az otthonom.
Kis kertben fodrozódtak az illatos rózsák.
Bokor alatt lapulva játszottunk bújócskát. |
|
 V
Ködös, párás hajnalon, várom virradatot,
Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot.
De útmutatást várok a jövőre nézve,
Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve. |
|
 V
Ismerősöm újságolta
Kedves történetét,
Miként választotta nála
Galamb, albérletét. |
|
 V
Illat-tornádóval tört rám a kikelet
dübörögve.
Bennem a tél elveszett
és tavasz lett örökre. |
|
 V
Ha most itt vagy,akkor te is gondolsz rám,
egy vonalban létezünk mi ketten,
lelkedet őrzöm lelkem tükörfalán,
ez van, örökre beleszerettem |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
