|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Szép volna,ha velem
boldog lehetnél,s
rám mindig sugárzó
boldogsággal nevetnél.
|
|
 Gy.
Deres faágra
Lobbanó napsütés tűz!
Zúzmara csöpög. |
|
 H
Sohasem a holt anyag,
De mindig a Lélek,
|
|
 H
Dalol bennem mosolyod,
testem szemüvegén át,
mint kincsásó aranyát,
őrzőm boldog dallamát.
|
|
 H
Ó Isten, ki fölötte állsz minden rossznak,
hívnak a meggyötörtek legfőbb támasznak
verssel, s hitemmel váltanám meg hazámat,
hisz' ragyog szívemben, versben az imádat
|
|
 H
Még nem láttam a csodás fényt,
melyről mások beszélnek,
ha egyszer megszűnik a lét
majd angyalok zenélnek?
|
|
 V
Úgy összegabalyodtunk,
már nem tudom ki vagy Te
és ki lettem én. |
|
 V
A jövő rejtély, de boldog a jelen
Szemedben csillan a szerelem,
Talán egy könnycsepp is megjelent
Lényedet szeretet öleli át,
Vigyázd, őrizd e csodát !
|
|
 V
Csak örömmel, sőt körömmel,
elesten is vödörrel,
sosem elég a Versközel,
napot, éjjelt átölel! |
|
 V
Csak egy halvány mosoly,
amit küldök Feléd,
mert elszomorítasz,
hogy nem lettél enyém. |
|
 V
Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta.
Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos,
Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos.
|
|
 V
A fénylő Vénusz ránk szórja csillagporát.
Összefont veled egy láthatatlan fonál.
Remegve ízlelgetjük a csók mézes italát.
Cseppenként élvezzük a rég várt csodát.
|
|
 H
Fájdalmakról írni sokkal könnyebb,
akkor is, ha fikció a kép,
könnyeid csak hullnak, s meggyötörnek
halott lennél, egyszerű, de szép! |
|
 H
Pislogva nézem kocsma vendégeit,
míg iszom borom az ivó szegletben
és most elmerengek az embereken
kik élet gondját, italba temetik |
|
 H
Ha elveszek az álomban és a napsütésben,
ha önmagam még egyszer elfeledem,
nagy a világ ... nagy a világ ...
még egy kicsit várok, |
|
 H
Kerületünk kocsmásodik,
Lassan minden sarkon egy,
Romos házak udvarain
Hajnalig a buli megy. |
|
 M
Kavicsokat szedek,
ahol a kis patak ered,
ahol egykor sétáltam veled. |
|
 M
Szétgurultak szerte, pletyka lett belőle,
kolléganőm rosszindulattal átköltötte.
Hallanom - hogy a főnököt nagyon kívánom. |
|
 M
Megfagyott leheleted, vagy burjánzó virág,
Eltakart szenvedély, vagy felajzott magány.
Bűneid lágy tüze vagy csak, semmi más,
S a halálba lépsz, vigyorgó emlékeid nyomán. |
|
 M
Szükségem volt rád, leereszteni a gőzt
véltem, akarnád, de nem tetted
Meséltem a meccsről, remélve, odajössz
biztosra véltem, de nem tetted |
|
 M
kérlek, melengess még,
bár már rég elvitt az éj
égig érő fény, mely hozzá elér |
|
 M
Kívánom,hogy szomorúság
ne sújtsa drága lényedet
és a sötétség ne bántsa
soha simogató fényedet. |
|
 M
A zord eső leverte, lehullott fáról a virág,
Virágágyásban pedig romba dőltek a dáliák.
|
|
 M
Majd' megölt a bánat,
évek óta várlak,
de Te nem jössz hozzám, soha már! |
|
 M
Nehéz köveket görgetsz a hegyre,
végül visszahullik ősz fejedre.
Ha mégis feljutnál a csúcsra,
könyved emlékezik a múltra. |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
