|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen…
De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen.
Láttam, az út is nyálkás, csúszós, és sáros
És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos.
|
|
 V
A Nap röpke ragyogása
végig fut arcomon.
Már nem várok csodára,
lásd itt az alkonyom. |
|
 V
Borús jövő-fellegek,
Sok a kell,
Mégis
Lehet. |
|
 V
A minap Nagyváradon üldögéltem egy kávézóban a Sas alatt,
a presszó sercegve árasztotta illatát,
lassan fogyasztottam, tükör feketéjében,
önmagamhoz szóltam: szívem csak ugrándozott. |
|
 V
Vérzik a szív lassan,
az ész ereje gyorsan csappan.
Hiányzik a kifelejthetetlen fél rész,
mire nem tud mit reagálni a tehetetlen ész. |
|
 V
Tudtam, hogy elmész, és egy kis emlék
amit majd itt hagysz nekem,
szívedbe láttam és mégis vártam
azt mondod, maradsz velem
|
|
 M
Delfinke szerbül tanul,
Segítője Lilla,
aki szabadkai Barátja,
akit nagyon szeret, |
|
 M
Éld meg,hogy szép-e világ,
s hogy érted nyílva-nyílik
rajta sok szép virág. |
|
 M
Koppanó esőt csap arcomba
zápor-hozó júliusi szél,
lemoshatná végre róla
búcsúcsókod bús emlékét. |
|
 M
tüntetésen tolakodni,
rémülteket riogatni.
Süketeknek kiabálni,
festett falat befirkálni, |
|
 V
Élőadás az Origón.
Sok-sok úszni akaró,
Fiúk lányok, úszni vágyók,
Az idő is ragyogó.
|
|
 M
Úgy írok majd néktek.
Nem baj, ha el sem olvasod
azért még szép lesz a hajnalom,
ha elringat száz színe a szónak... |
|
 M
A korral az életcél szélei
Kezdenek bőn elmosódni. |
|
 M
Régi képek egy albumban,
a többi egy dobozban megsárgulva,
már azt sem tudom, ki, kicsoda,
csak, hogy fiatalságom van becsukva. |
|
 M
Alig dereng, lapul a csend,
öreg ladik halászni ment.
Fénycsóva vetül a tóra
Felhőt bont a hajnal-óra. |
|
 V
Szeretném, hogy egy fa legyek és nőjek
az ablakod mellett, így jobban figyelhetlek
szabadon egész nap ... |
|
 M
M'ért van az, hogy nem tudok már élni
Nálad nélkül, nincs már holnapom,
izzó vággyal szépeket remélni,
otthonomat érted otthagyom. |
|
 M
Mint falhoz, már nem szorítasz úgy a vágyhoz
nem zubog a zápor, csendes esők jönnek
szívemre szánalom könnycseppeket köpnek
s lassan hazatalálok a hű magányhoz |
|
 M
Én sem mozdulok, könnyes a szemem
csak a fáradt est görbült árnyait lesem. |
|
 M
Régen, nagyon régen történt,
Mózes Parancsolatokban adott törvényt,
Isten akaratát buzgón teljesítve,
Mindenkinek, érthetően kijelentve. |
|
 M
Majd lassan-lassan
útra kélek,s a holnaptól
már nem félek, |
|
 M
Hű, micsoda meleg vagyon,
Izzadtság csorog a hátamon.
Felébredt a Nap, végre süt már,
Reméljük ez már végre a nyár. |
|
 M
Ha úgy gondoltam,
hogy kihült a szívem,
szemébe mondtam,
hogy mindennek vége van. |
|
 M
Mikor a sálad az előszobában a fogasra tetted, ott hagytad,
önmagamban önmagamat kérdezem:
Miért, amikor oly szép, miért nem hajtod össze másképp, |
|
 M
Érzed, hogy szívem hogy dobog?
Nem hagy ki egy ütemet sem,
Lelkembe örök vágyad ontod,
kik rosszallják, ügyet se vess! |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
