Napkorong

V

A szeretlek szó az egyik legerősebb a világon,
hisz ha tiszta szívből mondják és úgy is gondolják
nem csak álnokul hazudják,
a felhők fölé repít e szó.

Az óvodánál

V

"Néni, mi szoktunk ám látni téged,
erre sétálsz mindig, elég gyakran...
Az óvodánk közel, - jó helyen van,
Most hűsölni jöttünk ide éppen... "

Szolosi Dávidnak ajállva

V

Ma nincs, kivel beszéljek
Majd ha ráérsz, felelj, kélek!
Mindegy, hogy mit mondasz,
Jót, csúnyát, vagy szépet,

Szilánkok, a reggeli ködben...

V

Nem sürgetem a jelent, sem jövőt,
hagyom érni a dolgokat.
Nem sürgetem az időt,
ha restség fojtogat,

Virágok varázsa

V

Asztalomon vázában virágok,
színes szirompompájuk varázsol,
édeskés, fanyar illatuk árad felém,
tavaszi rétek üdítő képe

Kettős a lélek

V

Körülvesznek elhangzott szavak,
visszhangként hallom sokszor idebent,
lépcsőn állok, s meginganak falak,
sótlan csendesség íze körbeleng.

Ősz csendjében

V

A köd a völgyre fátylat von.
csend pihen a városon
Korán búcsúzott a nyár,
a tücsök már nem muzsikál.

Pecsét

V

Amikor szeretettel
nézett ránk anyánk,
tudtuk, válaszunk tanulás.
Jó anyánk kérges keze

Csak köröz

V

Pedig hívom, marasztalom kedvesen.
Boldogság csörgedezne át eremen,
Ha végre már beköltözne hozzánk.
Az lenne finom, mint az ízes fánk.

Pongó póni

V

Póni vagyok, egy lófajta;
beszédem csak nyiha-ha-ha.
Kicsi vagyok, ez nem szégyen;
ilyen egész nemzetségem,

Káprázat

V

Ott tündököltél előttem,
szebbet nem láttam még sosem,
valóság volt, vagy csak álom(?),
lassan szédül át világom.

BÚCSÚ EGY NETES IRODALMI PORTÁLTÓL

H

Örültem, hogy itt lehettem,
S örülök, hogy távozom,
Rossz érzet nem maradt bennem,
Tanulságát levonom.

Szeptember harangja

H

Fájdalmasan szól
Szeptember harangja;
Elmúlást hoz

Tolnai Imre Krisztián: Pillanatok alatt..

H

Pillanatok alatt történhet végzetes baj,
Ilyenkor nem az a legfontosabb, hogy áll a haj,

Mi bánt?

H

- Sokkal jobb lett így az életem -
megdöbbenek: mi ez, nem értem?
Unokám ajkát elhagyó szavak
játék közben mondja halkan.

Ha érzed, hogy hív a fény

H

Ha érzed, hogy hív a fény,
Kezed ne tedd arcod elé,
Szemed se csukd be, ne hunyoríts,
Csak előre tekints és bízz

Gyere...

V

Gyere,
fogd át szívem a szerelem kezével,
és ne mondd nekem:
lelkemben itt az ősz.

Néma csend...

V

Háborgó világomra ráült a vas-színű csend.
Ma minden szó szorult, zajtalan odabenn,
kihűlve már az örök Kék madár
Csorbult a kard, szikrát vetni rest...

Bú, öröm és a hiányzó zsákok

V

Szomorú Időkben, szomorú emberek
szomorúság-zsákból szomor-magot esznek. -

Pillanatok rejtekén

V

Ablakomból tekintek fel a magas égre,
Borongós hajnalon harangoznak éppen,
Sorsom útját járva reményem feldereng,
Csöndes város nyugalmában szellő lengedez.

Írni kell...