|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ne hagyd el Őt, Ő az életed,
nem kérte Tőled az életet,
Vágytál rá egy Holdas éjszakán
csüngtél ajkán, ó, a vágy szaván...
|
|
 V
Elég – de mégse! Dús jutalmad van ma,
Te Ősz! Gyümölcsnek minden ág bővében!
Ha terhe nyűgös, földre hajlik mélyen,
És tompán puffan földre sok-sok alma. |
|
 V
Kifogyott a tinta egy jó időre nálam
Mert magam egy ideig nem találtam
De jött az Isten és megmentett újfent
Küldött egy üzenet nékem amit nem feledek |
|
 V
Mi csillan fel az érzelmi mocsárban…?
Kis, barna bőrű gyermek mosolya.
Egy gyöngyszem jelzi létét, lenn, a sárban,
mely romlatlan sugárzik arcomra.
|
|
 V
Izmos akarat zúzza a fogakat,
így nincs akadály... igaz ritkán jő dagály.
Néha csak erőlködés s nincs foganat,
hol mindent söprő áradat, hol csak aszály... |
|
 V
Elég van, s nincs elég! Vigadj levélke!
Minden barack oly' büszke a levére!
Szőlő jár a részeg darázs kedvébe:
"Elég van, s nincs elég!" hisz' még több kéne. |
|
 V
Leszek kezed, leszek lábad,
leszek zsámoly, s leszek párna,
leszek csillag, hold, ha kell!
|
|
 V
Koldus ül az út szélén és lesi az úri népet.
Az ő lelke gúzsba kötve, nem teszi a szépet
Csodálják nézését, irigylik szabadságát,
De nem kérnek belőle, semmiért, világért.
|
|
 V
Játszótéren a homokban
két óvodás kisgyerek
játék közben beszélgettek,
komolyan és megfontoltan, |
|
 V
vörös szél söpör végig a városon
bezárt ajtók és rettegés
könyörtelen az éjszakai csengetés
vörös vigyor ül meg a váll-lapon |
|
 V
Annyi esemény
volt az életemben,
ami előtt
megtorpantam, |
|
 V
Sírva nevetsz, azt mondod, de hogyan?
Könnyeiddel lelked öntözöd,
szíved mondd csak, mondd, ilyenkor hol van,
más dimenzióba költözött? |
|
 H
Hazától elszakított otthonról mesélnek,
gyerekeknek, unokáknak erdélyi vének.
Magyarra telepedett az átok, nincs áldás,
Európa nem kegyelmez, elhal a kiálltás. |
|
 H
A benzinkutak kipányvázva.
Nem szállhatnának el - csak a lánggal.
Az őrült cigire gyújt,
s a gyufát visszadugja a skatulyába.
|
|
 V
ma éppen még lesütne ránk
ráérnénk emlékezni
befogva vért habzik a szánk
verejtékre feltenni |
|
 M
A győztes minden visz, ezt szokták mondani,
De nem kéne világot fölfordítani.
Úgy viselkedtek, mint csorda a vetésbe,
Úgy tűnik elintézték hazát örökre. |
|
 M
Azt látom csak, hogy kósza szél
rabol minden lapot...
Gondolatom már mennybe ér,
s én lenn villám vagyok! |
|
 M
lomb közt fuvallat
sem rebben. |
|
 M
táncol a hold szépen táncol az égen
egyedül vagyok itt és csak én nézem |
|
 H
Hívnak, szólítanak a hangok.
Régi emlékek pillanatai villannak fel.
Elnyugvó, fájdalmat csitító éjszakák,
álmainkban felidézik a múltat.
|
|
 H
Ötvennégy éves lettem én
zagyva gondolatokból költemény
kisült, kihűlt... |
|
 H
Öregasszony, nem vén ember,
tudtad Te ezt, mondd csak?
adom Néked szívem, lelkem
várj, keresem, hol van? |
|
 H
Elsősorban múlok-vagyok,
hengergőzöm, mint a napok,
ringat öröm, öl a bánat, |
|
 H
Nincsen célom, nincsen tervem,
van lelkemben tengernyi félelmem.
Múltam néhány évtizednyi élet,
jövőm a közelgő végzet.
|
|
 H
Hátam még bírja a terheket,
kezem kérges, gerincem egyenes.
Állok, nézem milyen a világ,
nem harcolok, nem vívok csatát.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
