|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Emlékedet nem feledem,
mert szívemben őrzöm
éreztem, hogy ez kell nekem,
nem sérthet a tőröm... |
|
 V
Tudom lázasan érzeni a kezed!
A csendesen bársonyos ujjaid érintését,
viharosan a hév lelkesedésében,
kifinomultan - szálak láncolnak hozzá -.
|
|
 V
Jaj, de ráz a köves út,
hegyre fut meg völgybe fut,
de bármilyen messze jut,
nagyon rázós ez az út! |
|
 V
Ó, Uram, mit vétettem én,
amivel ezt érdemlem én?
Miért a gyermekem beteg,
és mondd miért... miért nem én? |
|
 Sz
Nem számít, merre űz a szél,
veled leszek az úton én.
Más földön élni édesebb,
de kezem ott sem feleded, |
|
 Sz
Fúj a szél, de lángoló a hőség
Felhőtlen, azúrkék az égbolt
A lombok között játékos sugár
A víztükörben a fény ringatózik |
|
 Sz
Mit mondjak, nem tudom
Szavadat hallgatom.
Nyári szél a neved
Szólni hozzád, hogy lehet? |
|
 Gy.
A kilátástalanság,
Egyenlő sorstalanság.
Bármerre nézek fekete erdő,
Fák között nemhogy fű, semmi sem nő. |
|
 Gy.
Somoskő az erőd neve.
Fényét a Kacsics nemzetség emelte
pogány népség, s tatár rombolta le. |
|
 Gy.
A Napnak erre más a fénye,
mintha az Isten kézzel érne
a Balaton zöld homlokához,
mintha valamit tetten érnél, |
|
 H
Méltóságos Hülyeség
Világot kormányoz,
Vezet rózsaszín piacú
Vész-utópiához.
|
|
 V
Bölcs vagyok ezt Te is tudod,
igazság a fegyverem,
mondd csak, az eszedbe jutott
Poszeidón kedvesem, |
|
 V
Itt a piros, hol a piros,
lila meg a sárga?
Üde szirmot villant tavasz
ezernyi virága. |
|
 V
Kerülöm a várost, utak is elfutnak
kutyák megugatnak, ujjal mutogatnak... |
|
 H
Tűzsugarakkal szűrt teli napfény,
láng lobogással- szél se suhan már
szembe tekergőn, szívre szivárvány
csendesül eső.Földi szerencsés |
|
 V
Ütött - kopott kicsi házban
otthont teremtenék szépen,
és ott mindig egyedül lennék,
nézném a sok-sok szépet.
|
|
 V
Harangszó zúg az estben,
Madarak zengő szerenádja száll.
Fák lombjai halkan susognak,
s már a könnyeid is kifogytak.
|
|
 H
Iskolában tanítottam
tanulóimtól hallottam.
Legendával bővelkedtek ,
meséikkel kedveskedtek. |
|
 H
Lábaim az éji ürességbe hordanak
a csillagokkal csillogón kikövezett úton,
mintha ráhajolt volna az Isten a világra,
miközben a csillagok beszédét hallgatom. |
|
A nyári nap olyan tüzes,
Mint amikor ég a füzes.
Bennem a vágy szinte éget,
Amikor csak látlak téged. |
|
 Gy.
Madarak szállnak rá a nádból,
itt partot ér egy szűk öböl,
s a háborítatlan világból
egész az égig törne föl.
|
|
 Gy,
Én jó meleg homokban csak úgy hasalok,
Hátamon görögnek homokszem gyalogok…
Hová görögtök szögletes homokszemek?
Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. |
|
 H
Álmomban tulipános réten sétáltam,
Körül ölelt a szépséged csak ezt láttam.
Libbenő kis szoknyácskádban pörögtél,
Bársony hanggal szeretetet zenéltél.
|
|
 H
Drága szép nagy kutyém,
jaj, de hamar itt hagytál.
Három éve fogadtunk örökbe,
hogy ne légy csavargó az erdőben. |
|
 Gy.
Buzgárok csiklandják vörös szörny derekát.
Felébred, körülnéz és megrázza magát.
Papírként reped a betongát kerete,
sóvár iszap szeme céloz a völgyre le. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
