|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ámor nyila hasítja a levegőt.
Udvaromnak díszítését,
levegőmnek frissítését,
égig érő fenyőm törzsét |
|
 V
Kivetett megy az út szélén,
Talán semmit sem keresvén,
Fontos ember nem néz rája,
Az ideje nagyon drága! |
|
 V
Te nem illesz bele kockaként a körbe,
gerinced egyenes, míg másoknak görbe.
Te nem mosolyogsz, ha kést mártanak beléd.
igazság érzeted az egekig felér.
|
|
 V
Sorsunktól lobbanó aprócska rőzseláng,
van úgy, hogy tűzvihart, pusztulást hoz reánk,
s van, mikor gyönyört, mi felrepít, mennybe visz.
Szívünk kis korsója csordultig megtelik, |
|
 H
Erőszak ostora vág végig a földön,
egyre sűrűbb fojtogató köd jön.
Nem látjuk már egymást,
holtak, harangzúgás,
|
|
 V
Olyan jó volt Veled
boldognak lenni,
a kapuban állni
és Rád várni, |
|
 V
A kezében tartja.
szégyenlem, hogy kopott,
ám van néhány foltja,
amit megmosolyog.
|
|
 V
Élvezed a víznek minden apró örömét,
hallgatod a lágyan csengő halk mesét, zenét,
elvarázsol kéjjel, bájjal érti mi a jó
leányszívnek csodálatos, gyönyörű a szó! |
|
 V
Felkoncoltan fekszem a fűben.
Áttáncolnak testem fölött lovak.
Rám ereszkednek esték árnya,
az eddig-valók legkomorábbja. |
|
 M
Áltattam magamat,hogy
szerelmünk igaz összetartozás,
félve reménykedtem,
meddő álmodásokon át. |
|
 M
Tompán fénylik a Tejút, mint
Befagyott patak,
A világ fennen csörömpöl,
Isten – hallgatag. |
|
 M
Valaki hiányzik, de mintha itt lenne,
figyelne minden lépést és mozdulatot,
s mi mind tudjuk, hogy valami megváltozott,
nem maradt más, csak a vidám tekintete... |
|
 M
Ég alá törpülök
s torokhangon szólok
küszködöm a testtel
reszketek a csenddel |
|
 M
Mutasd meg igazi képed,
ami mögé szíved rejted.
Ne legyél oly buta, szamár,
felejtsd el ki kővel dobál. |
|
 M
…..egy fénysugár vagyok a sok közül
világító, akár a lámpafény |
|
 H
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között,sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott,csak a
tudat,hogy bennem is van akarat.
|
|
 H
Amikor a függöny újra lebbent,
Szívem egyre sebesebben vert.
Megjelent, s játszott Pierrot nekem,
Töltött ismét, kis időt velem,
|
|
 M
Kitisztult az ég kora reggelre.
ragyog a horizonton a Nap szeme.
A hó már beleolvadt a sárba,
meztelen csend ül a színtelen tájra. |
|
 M
Érzi, tudja, tetszik nekem,
Rajta is tartom a szemem,
Elámulok látásától,
Büszke, kecses tartásától.
|
|
 M
Imákból ágyat, hol lehajtom fejem,
álmodok szárnyat, mi nem veszélytelen,
aki repülni tud messzire vágyó,
könnyen eltűnik a valósnak látszó. |
|
 M
Sors és eső veri hazámat,
Mert csak széttépték a falvakat. |
|
 M
életfogytigra ítélve
rab vagyok a magam börtönében.
sorsom átka minden vétkem,
háborúban, szegénységben éltem. |
|
 M
Ha a szivárvány hídjára lépve
gyerekkorom értékeit szétszórnám a szélbe,
lebegne a tisztelet a tanárok iránt,
megbecsülés a felnőtteknek is jár, |
|
 H
Lelked minden rezdülését
érzem sejtjeimben,
nem vagy még Te letűnt szépség
érezned kell itt benn!
|
|
 H
Homloka gyémántjából
felszikrázik a túlvilág
orra hegyén földereng a köd -.
Megfagy az áll
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
