|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Hát azt kérdezed, hogy számomra
mi is a valódi ajándék?
A boldogság, ha bánatom van,
szép élet, mit élőnek szánnék. |
|
 V
A szülőházban sem nyugszom már
nem hoz az est sem nyugalmat,
vágyódva hallgatom a zúgást
mit kinn a magas nyárfa ad.
|
|
 V
Haláltól félni?
Élőként félni, miért?
Az élet része!
Minden idő eltelik, |
|
 V
Minden seb beheged.
A heg lehet ismertető jele.
A testi seb gyógyul, nem fáj,
a lelki seb soká sajog, kísért, mint a halál. |
|
 H
Nem volt, most nincs, nem lesz.
Akkor mi lehet ez?
Ha felelsz rá, akkor hiány,
az, amire vágyol talán. |
|
 Gy.
Mézízű csókkal búcsúzik a nyár,
Ezernyi virág ontja illatát.
Felhőkön táncot lejt a napsugár,
Kit szél úrfi karjával körbezár. |
|
 Gy.
Oly szép, s hangulatos volt, mint egy festmény,
ülnék előtte minden tavasz estén.
Hallgatnám a madarak kedves dalát,
érezném a levegő friss illatát. |
|
 Gy.
A nap sütött. A szél meg jajgatott...
A szép Tiszára ráfagyott a bánat.
Sírtak a bokrok, utcák és a házak,
Mikor becsukták a te ablakod, |
|
 Gy.
Ha néha versemen kutat szemed,
s felette révedőn időzöl el,
az is lehet, nyugalmadat leled,
no persze, hogyha nem hajítod el. |
|
 Gy.
Ó, drága gyermek, búcsúdalom nincsen,
Nincs fecskedal, borult, fakó az ég;
De válunk, s napi jó tanács szerintem,
Mit adhaték: |
|
 H
Fojtja a láz a tüdőmet,
nyúlik az éji világ,
bámulom egyre csak őket,
rémei, mint ütik át |
|
 H
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs. |
|
 H
Csak maradjatok örökké velem,
s nézzük a kertbe vetett csodákat!
Hadd fogjam a mindent megért kezet
s együtt nézzünk meg minden csodásat!
|
|
 H
Fapapa így szólt kedvesen:
„Ma lombhullásról lesz mesém.
Sárga és Barna gyermekem,
S téged, Rőt, álmos csemetém, |
|
 H
Gyilkos indulat a harag,
égen, földön tombolva halad.
A Természetben front közeledik,
melegből hidegre, |
|
 H
Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
Én most összebújok tollammal, hangtalan. |
|
 H
Elillanó tavaszban is kerestelek, hiába,
a parti fák között bolyongtam egyre untalan,
az érkező hajók között az ajkaidra várva
a szél cserezte arcomon hiányod árka van. |
|
 H
Most, hogy megint útfélre estem,
Eltünődöm e téli esten,
Mi volt az élet, uramisten? |
|
 H
A számomra mit jelent az érték?
Igaz, őszinte szó nekem becses.
Ékes nyelvünkkel szólni jó érzés,
régi fotót nézve szívem repes. |
|
 H
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen,
Majd megláttam a patak túloldalán… ott állt kedvesem kedvesen...
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen. |
|
 H
Szívtelen embernek is van szíve.
A szív dobog, az élet motorja.
Az érzelem hiányzik belőle.
Eszetlennek nevezett embernek |
|
 H
Maradt-e még nekünk a szép szavakból,
vagy ajkainkra bárdolatlanul
csupán a durvaság igéje tódul,
s makacskodásainknak átka hull.
|
|
 H
Ez nagy küzdelem volt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis |
|
 H
Kiskoromban olcsó volt a burgonya,
tárt karokkal várt minket az uszoda.
Szegények voltunk, kamat se volt ennyi,
de üdülőbe mégis tudtunk menni. |
|
 H
Szétfeslőben a világ!
Nyíltan bűn emberi jóság...
Urunk nem szeret? |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
