|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Az emberek lelkét
a technika maga alá gyűrte.
Ripacsoké a művészet,
hamis ékszer a költészet, |
|
 V
Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik,
És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik.
Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom,
Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. |
|
 V
Fájó sorok között
egy rejtett üzenet,
szántottad a ködöt,
én megszerettelek!
|
|
 V
Ma éjjel a legszomorúbb sorokat írhatom,
talán írhatnám a csillagos égen,
még ők is reszketnek a kék végtelenségben,
a légben csavarodik az éj szele, és egy templomi éneket énekel szépen.
|
|
 V
Tudod, hogy kényes nem vagyok,
de iszonyat már a testszagod -
fürödj meg kedves, szerda van,
lemoslak, ne legyek hasztalan! |
|
 V
Természetnek egyik szépséges varázsa,
Ha megered az ég kékszínű palástja
Mennydörög, villámlik, készülő zivatar
Sűrű esőcsepp friss illata betakar |
|
 V
Hogy fájni fog? Könnyen meglehet.
Vagy kegyesek lesznek az Istenek,
S mint az ágról hulló fűzfa levél,
mit fa törzse körül pörget a szél,
|
|
 Sz
Feketén, földig ér
A vizes, felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
|
|
 Sz
Szárnyra kel a tudat végre,
jó úton jár, netán félre?
Ki mondja most azt meg neki
szerencséjét merre leli?
|
|
 Sz
Túl a kávén,túl a gyógyszeren
túl az álmon,várom az új napot
vajon,mit tartogat a ma nekem
ad enyhülést, ad szépségeket
|
|
 Sz
Ébren töltött éjeken
emlékeken elmélkedem.
A múlt lyukas fátyolszövet,
kuszál sok mozaik-elemet .
|
|
 Sz
Ez egy olyan Magányosság,
mely szinte már kihalt,
ez nincs se helyzet, se barát,
se kín, se sors miatt.
|
|
 Sz
Türelmetlenül álltunk a hosszú sorban,
fülledt melegben,egy régi múzeumban.
Előttem egy csodás,drága tünemény,
feszült ruhája szembetünő élmény.
|
|
 Sz
Kánikula-asszonyság
Lépett a színpadra,
Nyár-Színházban ősidőktől
Ő a primadonna.
|
|
 Sz
Szerelmem adj egy jelt, hogy ne feledjelek,
téged megkérnélek, de még önmagadé sem lehetsz.
Nem a hajad hervadt virágát kérem, hogy nekem add...
mire a nyers, kialvó érzelem,
|
|
 V
Mesét mondanék néked,
de csak bután csapongok
itt a betegágyad szélén,
s fejem felett nagy gondok |
|
 V
Van gyakran ár-apály -
ám de magányos út,
s mint minden út,
egy "kortynyi" kis halál. |
|
 Sz
Nem fogok már sírni utánad,
elsírtam már minden könnyemet,
nem jöttél el, hiába vártalak,
csak a szívem lett Tőled beteg.
|
|
 Sz
nem velem voltál
bár lehettél volna,
nem templom ez
csak egy kápolna,
|
|
 Sz
Dombhát is csendesül,
Fölötte, vörös felhő áll.
Hosszúra nyúlt árnyak…
Fűvel cicomázott dombok,
|
|
 Sz
Aludj gyermekem, álmodjál,
csoda álom száll,
ide repül a szemedre.
Csitt! kicsim tente,
|
|
 Sz
Szép ez a reggeli fény,
csak érzékelem még !
De már simogat,becéz
már a szemembe néz !
|
|
 Sz
"Egy gondolat bánt engemet",
m'ért nem érted, mit mívelek?
Nem értem a logikádat,
rád terül a bú és bánat!
|
|
 Sz
Míg ifjúság virága ring,
Gyakorta elfog minket is
A gyászos kedv, és könnyeink
Hullnak, habár mind oly hamis.
|
|
 Sz
Én este szeretlek a legjobban,
amikor a dolgok kifürkészhetetlenek,
amikor a kijárati ajtók természetes rítusban bezáródnak,
és a borostyán zizegni kezd a falakon- akkor a dobogó zöldek lobognak -.
|
|
|
|
Ma 2026. október 01. csütörtök,
Malvin napja van.
Holnap Petra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
