|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Alszanak a csendben asszonyok, gyermekek,
s a város, ország fölött útra kelnek a temetők,
elvesztek a kendők, elmarad a szemérem,
álmok masíroznak keletre, s bakák húzódnak össze. |
|
 M
itt van az élet
hol most minden haldoklik
a múló őszben |
|
 M
Álljatok meg egy percre fejfámnál,
tegyétek síromra az ősz virágait. |
|
 M
Szerény lehetett mert
piramisok helyett csak egy
kolosszust építetett. |
|
 M
Nem is érzi a dolgok súlyát,
Míg karjai erősen tartják,
De amint kicsúszott azok közül,
Szívére menthetetlen üresség ül, |
|
 V
Égben a lelkek,
Hiányuk fáj,
Ki maradt, szenved,
Megnyugvást vár. |
|
 V
Aranyát szórja rám az ősz,
kedves, ahogyan itt időz,
ölel, miként egy gyönge kéz,
fényének íze, mint a méz.
|
|
 MM
A holtak megmerevednek,
vérük feketedik,
a temető elcsendesedik,
koszorúk, gyertyák fénye
bevilágít a emlékekbe. |
|
 M
A mécsesek a virágok szépek,
díszíti sírotok, de az nem igazi mégsem,
otthonotok a szívemben a lelkemben.
örök emlékeimben, tovább élnek. |
|
 M
Hűen szeretett halottaink emléknapján
A temetőnek régen korhadt, szálkás padján
Ücsörgés közben a vad szél kacagva feltámad, hajamba túr.
Őt nem érdekli a bánatom, úgy viselkedik, mint egy kegyúr. |
|
 M
Dajkáltam a karomban mókusokat, madárkákat
odúimban baglyokat, fakopáncsokat ringattam
gyökereim közt orrszarvúbogár, s bíborbogár élt
ltványommal megbabonáztam, valamikor hajdan. |
|
 M
Emlékképük szívembe zárva,
lélekszeretetem könnyeim árja.
Csend honol, halványul a fény,
csillagon túli találkozást remél. |
|
 M
Van egy részem, mely erősebb mindennél,
Egy részem, mely nagyobb a szívemnél,
S emiatt, mikor kell, folyton kitartok,
Még ha ezer seb taszít is át az eleven poklon, |
|
 M
Gondolj rá, ha e sorokat olvasod
az élőket szeresd most, ne a halottakat,
nehogy ez legyen neked is a sorsod,
az örök tisztelet, az elég egy halottnak. |
|
 M
Őszirózsák, szépek, ti vagytok társaim,
Százával őrzitek fényes emlékeim. |
|
 V
Napsütésben, hóesésben
Örökké tartó,szerelemben
Bánatban és boldogságban
Egymás iránti lágy vágyban |
|
 V
Esteledik,félhomály van,mint ezernyi csillag,
minden síron mécsvilág van.
Fehér krizantinok sokasága,alattuk
szegények,gazdagok |
|
 MM
A szél fúj.
Vörös az Ég.
A Nap nyugodni tér. |
|
 M
Mécsesek lángja
Fenntartja az elmúlást.
Lángban… holt lelkek. |
|
 M
Ne képzelődj, csak álmodozz,
A valóságot türelmesen fogadd. |
|
 M
Ó, én szeretem ez évszakot,
Zsákokba gyűjtöm emlékeimet,
Álmodni is hűvösben kedvesebb,
Kell e megnyugvás... letisztult, csendesebb. |
|
 M
Sorsomat nem szánta szerető szív,
Nem akadt számomra e világon társ,
S senki sincs sehol ki övének hív,
Senki a földtekén haza nem vár, |
|
 M
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! |
|
 M
Gúnyolódtak rajta.
Szegénysége vétek?
Könnyeivel öntözte
a szerény szépséget. |
|
 M
Sugdolóznak a falevelek : valami titokról...
Összenéznek, majd kuncognak egy jó nagyot.
Borongós, zord hűvös szellő átlibben fürgén rajtuk
S ők keringőzve peregnek öröm- hangon. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
