|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem értem mi ez talán ez lenne a szerelem?
Ha meglátom dobban egy nagyot a szívem
Szemed csillog,ha nézel akkor vagyok boldog
Kérlek add nekem a szíved és kérem a lelked |
|
 V
Rád is vár a lét omló Pora;
többé Szót nem váltunk már soha – |
|
 V
Sebes léptekkel közeleg a tél.
a föld megfagyott, vergődik.
Dér lepi el az erdőt, a rétet
tej- fehér köd keringőzik. |
|
 V
Messze még a derengés...
egy csillag néz rám, fényes,
kacsint rám, mert... hozzám tartozik,
ismerem, kapcsolatunk édes... |
|
 V
Uram ! Adj új irányt a tékozló emberiségnek,
vezesd őket vissza a békés boldog szeretethez.
Mutasd meg a hitetleneknek erősek vagyunk,az Isten
igéje,a szeretet életeti népünket ! |
|
 Sz
Emlékezem:
Gyermekkorom karácsonya,
az a boldog várakozás,
|
|
 Sz
Sok tüském volt életemben,
inkább kaptam féltett helyen.
Tűlevelű mégsem vagyok,
lombom sincs, mit elhullatok.
|
|
.jpg) Sz
Néha szelíden, néha halkan.
Néha csendben, magamban.
De csak óvatosan!
|
|
 Sz
Lélekbetegség
A nagy elhagyatottság.
Pohár lesz a társ?
|
|
 Sz
Ahogy élek halok vagy csak ahogy vagyok,
Minden tettem, hibám és tévedésem,
Velem született és minden egyes napon,
Élvezem hogy szabad a létezésem,
|
|
 Sz
Felfénylenek a csillagok,
Földre szállnak az angyalok.
Gyertyák gyúlnak az ágakon,
öröm-mosoly az ajkakon.
|
|
 Sz
Esik a hó, csak úgy szakad,
Elborítva utcát, teret,
A jó meleg kályha mellé
Húzódik most, kinek lehet.
|
|
 H
Megtört szívvel barangol az utcán
elveszített megint valakit,
megszólítom kicsit halkan sután
Segíthetek? Mondj már valamit! |
|
 H
Virít magányos csúcsok ormán
A rózsa fenn, a vad;
Ki messzeségből látja, annak
A vágya nem lohad... |
|
 V
Bársonyfénnyel érkezik a hajnal,
kezemben egy eltépett levél,
Neked írtam, megküzdök a bajjal
vagy ha nem, a szó is elvetél... |
|
 V
Volt egy olyan generáció,
akik még úgy ismerkedtek,
hogy egymás mellé ültek le a buszon,
vagy egy könyvtárban beszélgettek. |
|
 V
Úgy szeretnék egyszer,
tenger partján járni,
mint büszke, fess sirály,
magas égbe szállni. |
|
 V
A hold fénye rejtelmesen simít át
nehéz szorongástól terhelt arcokon,
sejtelmes az éj, itt-ott sziporkázva
csillannak kis pontok az égbolton. |
|
 Sz
Ablakomon kinézek,
a fák, hófehérbe öltöztek,
csodaszép a látvány,
de nem hó esett, nincs a járdán!
|
|
 Sz
Magam vagyok itt a sötétes lakásban,
Bár, kislámpa ég, a dolgozó szobámban.
Este elfogott ez a nagy magányérzés,
Szeret-e engem valaki... lélekérzés.
|
|
 Sz
Ott által a magányos hegyen
a vad rózsa nyílik,
és aki távolból lássa
az forró vágyban izzik.
|
|
 Sz
Eljött hát az év legszebb ünnepe,
Minden szív boldogsággal van tele.
A csillagok most szebben ragyognak,
Mindenki örül a karácsonynak.
|
|
 H
Sírhatnék, hogy ez mind nem szép,
Mialatt ereimből eltávozik a vér,
És nekem már épp csak annyi erőm volt,
Hogy egy kicsit még ne legyek holt, |
|
 H
Meghitt fény- hang invitált engem
éjszaka, ezüstös hold- hívott.
Velem együtt virrasztott a fény
jégcsap csilingelve csacsogott. |
|
 V
Hibàzni hidd el nem azt jelenti
Hogy ülni ès rajta merengeni
Magunkat vègig csak sajnàlni
Feküdni magadat marcangolni |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
