|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Reménykedőn
telnek az évek;
s az a bizonyos
ígéretes madzag,
|
|
 Sz
Talán egyszer mégis. Lehet, hogy sosem.
Mond valamit, vagy csak némán tátog?
Szemet töröl-sír. Biztosan porszem,
vagy olyat képzelt, amit sosem látott.
|
|
 Sz
Kombinálunk, kombinálunk –
látványokat fantáziálunk…
Kombinálunk, kombinálunk –
szimpla helyett komplexet várunk…
|
|
 H
Úgy döntöttem, hogy fa leszek!
Lombjaim majd óvnak, védenek,
gyümölcsöket dédelgetnek,
hűs árnyékomban megpihentek. |
|
 H
A sétapálcás nyárspolgár feje
Panasszal volt kitömve bőven;
Ezüst gombjára támasztotta le,
Miközben ezt kérdezte tőlem:
|
|
 Sz
Ha fellobog a gyertyaláng,
a csöpp meleg lelkekhez ér,
s varázsütésre a falánk
szívkérgen oszlik már a dér.
|
|
 Sz
A távolság
néha drótkötél, máskor cérnaszál.
Erőnlét és várakozás.
|
|
 Sz
Fák csikorognak,
Égető hegyi fagyban.
Csöndes nyugalom.
|
|
 Sz
Hüledezve, lebénulva
Nézem a teleket,
Addig nincs baj, míg messziről,
Látom a képeket!
|
|
 Sz
Azt mondják az öregek,
ha Piroska napján hideg lesz,
akkor, még negyven nap,
nem süt ki ránk a Nap.
|
|
 H
Kiálltam a dombtetőre,
sóvárogtam a mezőre.
Mindenütt hízelgett a csend,
sóhaj szállt, még fülembe cseng. |
|
 H
Minden tettnek nyoma is van,
Tétlenségnek úgyszintén.
Ezért kell az embereknek
Meggondolni, mit művelnek,
|
|
 H
Mondják,
hogy halálod előtt lepereg
előtted életed. |
|
 H
Könnypatakok áztatják redőim,
fiatal szívedben még a hév az úr,
de másképp érzel majd ha elmúlik
és kihűl tüzed, tisztán látsz újra |
|
 H
Kórház szaga van az életnek,
mert soha nem volt ilyen
beteg az élet. |
|
 Sz
Ez a mai világ, ha jól körülnézünk,
irritáló fényözön, hangos zűrzavar.
Arcok, fejek, szemek, felvillanó fények,
fülrepesztő zaj, illat. A mozgás felkavar.
|
|
 Sz
Rám hullt az éjszaka fekete leple,
mardos a bánat, a húsomba váj,
ülök a széken a remete csendbe’ -
reményem régen a semmibe veszve,
|
|
 Sz
Szemem világát szinte elvesztem,
úgy vakítja a milliárd
sziporkázó kristály,
|
|
 V
Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat,
Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat.
Nincs levegőm, fuldoklom, tán a torkomon akad.
Nincs különbség; élet és halál egy tőről fakad. |
|
 Sz
A mai nap sugara
fájdalmasan csípet.
Csipkedett, mint egy huncut
eleven kisgyerek.
|
|
 Sz
Medrében alszik a folyó,
álmában halkan csobogó
hangja altatja a fürge halakat,
fürdeti a Holdat.
|
|
 H
Már a lépcső se kettesével,
az ivás se reggelig, |
|
 H
Bárcsak esne már a hó! - Hányszor sóhajtottam,
hogy lágyan lepje a földet, úgy óhajtottam.
Jaj! Annyira dideregtek a kismadarak,-
szeretettel óvtam és féltőn dajkálgattam. |
|
 H
Láttalak a patak partján,ahol ruhákat ásztattál,
mostál,csilingelő hangoddal daloltál.
Karcsú derekad meg izgatott,
szoknyádba a szél belekapott. |
|
 H
Roham félóra múlva
Tankok ellen ma újra,
És a robbanás ad majd zenét. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
