|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Elmondhatom mindenkinek,
nincs közöttünk semmi,
ne ármánykodj, hiszel? Kinek?
kapcsolatunk lelki... |
|
 H
A tél ereje oly hatalmas,
még görcsösen szorít a fagy.
Kint hideg van, így van rendben,
meleg szobámban ülök csendben. |
|
 H
Sokáig volt itt vendég a fagyos szépség,
pihe, puha könnyekkel lassan elbúcsúzik.
Jövőre tán ekkor újra megérkezik,-
hamvas havas lesz ismét a szunnyadó térség. |
|
 H
Embernek – fő a fej!
Ám nem pusztán neki.
Tégy próbát: főd a legjobb hely,
Mely tetved élteti.
|
|
 H
Ezen az éjszakán ne kérdezz tőlem semmit,
még azt sem, hogy hány óra van, és azt sem milyen gondolataim vannak.
Inkább engedd meg, hogy bezárjam az ablakot,
hogy ne lássam a hulló faleveleket, és a csupasz fákat. |
|
 H
Jóba vagyok már magammal,
ráncaimmal, ősz hajammal,
nem szégyellem éveimet,
bár az idő nagyon siet; |
|
 H
Az Éden ó-divatú Ház,
s bár jól telik napunk,
nem sejtjük, lakhelyünk e hely,
míg el nem távozunk. |
|
 Sz
Regélnék regéket kedves családomról,
ám messze élnek ők szerény hajlékomtól,
hiányzik az élet most az otthonomból,
már csak régi emlék csatazaja tombol.
|
|
 Sz
Úgy rajzolnék, trendi képeket!
Hol vonat suhan napsugarak sínjein...
De megállít a fagy -s a képzelet-
|
|
 Sz
A költő megbolygatja az igazságokat,
ha ugyan -,
az író rendet teremt.
|
|
 Sz
Kandallóban nagy hasáb fák égtek,
lángjaik csaptak fel az égnek.
Előtte hatalmas medvebőr terült ,
aminek prémje a bőrön ingerült
|
|
 Sz
Ha letépsz egy szál virágot,
szépsége, illata halott,
kecses kis fejét lehajtja,
szirom-könnyei hullanak.
|
|
 Sz
Szürkén múlok el,
Már napról napra élek .
Fájdalmak bennem,
Magányosság szívemben.
|
|
 Sz
Ha,már az Úr, így akarta,
írok sok verset, regényeket,
kiírok magamból mindent,
ne keserítse lelkemet.
|
|
 Sz
Szokták volt mondani: nagy az Isten állatkertje!
Hisz van benne bűzlő görény, meg ravaszdi róka,
lajhár és hiéna, farkas vagy kutya,
kullancs, meg kaméleon,
|
|
 Sz
Mind igaztalan
A sok, mázas hízelgő.
Ők nem barátok!
|
|
 Sz
Most van itt az ideje a télnek, fák ágait borzolgató szélnek! Azért, hogy a tavasz legyen langyos, madárcsicsergéstől pedig hangos. Kell pihenés embernek és földnek, hogy utána |
|
 H
Ha beteg a szív, sokszor alig dobban,
vagy sebességbe kapcsol, gyorsan, gyorsan,
elfutna messze, mert érzi dolga van
de nincs ereje hosszútávra, hol van? |
|
 H
Kegyetlen hidegben járta az utcákat,
koszos, kopott kabátban, lábán még volt cipő.
Kezében egy ódon kalap, fillérekkel
mit koldult, - metsző szél fújt, zord, roppantul csípő. |
|
 H
Gombolyaggal játszó
két cica a szívem,
és lelkeink között
szivárvány ível át. |
|
 V
Becsvágy őt meg nem lelé,
még a Szeretet
sem tudja e Sehol, hány
mérföldre lehet. |
|
 V
Volt sok tavasz, tél-hófehér,
Könnyek, boldogság, szenvedély,
Volt forró nyár, de elborult,
Lelkembe... őszi csend szorult.
|
|
 V
Életem zord, hideg tele,
Belerántott, bele, bele!
Nincsen belőle menekvés,
El kell tudni viselni! Kész! |
|
 V
Minden cserepes virágom kipusztult
az évtizedek folytán. Nem sok kellett
nekik, öntöztem, nem öntöztem,
akartam, betartottam - mégsem kellettem |
|
 V
Eljöttél, felköszöntöttél,
ölelésed, fájt bagyon.
Régen vártalak már Téged,
de csak most volt alkalom. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
