|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Én pedig egyedül, kanyargós utamon,
Küzdök becsülettel, dolgomat folytatom!
Segíts meg Jó Atyám, egészséget kérek!
Amíg időm lejár, s végre, haza térek!
|
|
 Sz
Egész Télen, nőtt a hajam,
Nyárra, mindig levágatom.
Csodaszép napsütésben,
elmentem a fodrászomhoz.
|
|
 Sz
Soha nem feledlek téged el,
S mikor eggyé válsz a csendeddel,
Te is az emlékekkel csak elenyészel,
De egyedül már soha többé nem leszel.
|
|
 Sz
Ne kelljek már neked,
mikor már hamuból leszek!
Tudom, formáznál magadnak,
|
|
 Sz
A tavaszi este visszaemlékeztet téged
rég elmúlt napok jutnak újra az eszedbe,
és egy reggel majd a szíved is arra ébred
már mások állnak sorba, ott a te helyedbe.
|
|
 M
Ó, hogy elröppen az idő!
Gondolatban szerethető.
Vajon mit vesztettem közben:
Talán múltat, egy szerelmet |
|
 M
Estét hajnal követ.
Ki érti az eget?
De titkok kellenek! |
|
 M
Kinyílik a csendem ha megkedvellek.
Életet játszom, s vele körülveszlek,
befogadlak. |
|
 M
Féltelek a napsugártól,
átfuthat rózsás arcodon,
szelíd, meleg csókjaiban
ilyenkor én is osztozom. |
|
 M
Csak ülök egy fának tövében,
kérges törzse töri a hátam,
feldereng még néhány emlékkép,
s a szívem mardossa ezernyi bánat. |
|
 M
A kandallóban nagy hasáb fák égtelk,
lángjaik csaptak fel az égnek.
Előtte hatalmas medvebőr terűlt,
aminek prémje a bőrön ingerült. |
|
 M
Melletted kedvesem,
geometria az életem.
Két kör a két világom,
való és álom. |
|
 M
Átszűrődik a napfény,
a vörös levelek között.
Puhán, féltőn lépkedek,
besüppedt lábnyomok mögött. |
|
 M
Csodálják tisztességemet;
A harmadik: hogy ezzel vágok
Elébe, hogyha szidnak mások;
A negyedik: így van reményem |
|
 H
Önkritika sokat ér. Mert,
magamat is leszidom én:
Először is nyerek nagyot
hogy én olyan szerény vagyok; |
|
 M
E világra nem költőként érkeztem,
talán verset írni nem is tudok.
A rímek szerkesztését későn kezdtem,
a költészetben járatos nem vagyok. |
|
 M
Ó, mily csodás, pazar látvány,
a hömpölygő "Fátyol" zuhatag!
Virgonc szellő játszik a hárfán,
Nézd, táncolnak a sugarak! |
|
 M
Néha jó csak ússz az árral, az se baj ha elsodor,
Összetört szíved talpra állhat, hogyha te is akarod,
A szeretet nem veszhet el, ott él mindenkiben,
A testedben s a lelkedben, s a sokat mondó semmiben. |
|
 V
Üres a papírlap mit
tágra nyílt szemekkel nézek,
azon gondolkodom
írnom kellene valamit, |
|
 M
Mert csak egynek kell szíve és
kegye;
Gyöngyként, kagylóba rejtve él
vele. |
|
 Sz
Hol hit, ott szeretet,
hol szeretet, ott béke,
hol béke, ott áldás,
hol áldás, ott Isten,
|
|
 Sz
Porlepte, csendes, tágas helyiség,
Hol nyugszanak, mint megfakult homok,
Mint szikkadt hamvak szagtalanok rég,
S közöttük rétet, kertet kutatok…
|
|
 M
Hegedűnek síró hangja
Belesír az éjszakában
Oly szomorú,mint az élet,
Mintha valakit temetnének. |
|
 Sz
Mindenféle fontos munka,
Csalogat a kertbe,
Legfőképpen a cseresznye,
Nyújtózkodás, egyben.
|
|
 M
Ott ahol a szomorú fűzfának földig ér az ága
ott ahol valamikor mint boldog ember éltem,
ott ahol az embernek még álom volt az álma
minden éjjel álmomban én is vissza tértem. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
