|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Törődéstelenségbe. múlté már az eltelt életem,
Mert az úgy volt, hogy sorsom volt a végzetem.
Törődéstelenségbe csoszogva, araszolnak a napjaim,
Nincs, már mit átszakítsak, nincsenek már célszalagjaim. |
|
 M
Napok után néha, amikor újra látlak,
Nem tehetek róla, de gyűlölni vágylak,
Àm hajszolnak feléd e kétélű vágyak,
S haragudni rád már túlontúl imádlak, |
|
 M
Reggeli fényben vakító színvarázs,
a fák ágain, barackszín, fehér,
szirmot bontó, pompázó virág. |
|
 M
a változás gyönyörködtet,
de ne hullass örömkönnyet,
Egyszer végleg elmúlik,
monotonná nem válik. |
|
 M
Egy rózsaszálért libbenj
Le hozzám, csalogány,
És vidd a drága sírra,
Hol nyugszik jó apám! |
|
 Sz
Vágyam mind a kettőt kiitta,
S álmot fejemből kiiktatta,
Egész lényemet ő uralja,
Uralmát hány napig tarthatja?
|
|
 Sz
Az utam ha magam is járom, megteszem,
A magány a jobbik felem, már a részem,
Az őszintén viselt szűkös lélek-kabátom,
Nem vetettem le soha, hisz nélküle fázom,
|
|
 V
Nagy kegyelem a kék palástú égtől,
hogy pontos időt nem közöl a végről,
egy egész élet sem segíthet ebben,
s a felkészülés úgyis értelmetlen, |
|
 Sz
Muskátlikat mind kiraktam,
virítson versenyt a Nappal,
szeretem és ő is szeret,
sok virágot adott nekem. |
|
 Sz
Hideg vagy mint a jég
szerelmed már nem ég,
felednél engemet
jég szíved nem enged.
|
|
 Sz
Kereslek kutatlak
Sohasem feledlek
Én Rád gondolok
Éjeken nappalon
|
|
 Sz
Holdvilágos éjszakák,
szürke felhős nappalok,
elszökött a napsugár,
|
|
 Sz
Zöld erdőben a
Madárdal messze zengő!
Fák alatt, zöld fű.
|
|
 Sz
Amikor hátam mögött felgyűl majd a vén idő,
ketyegő harangórám súlya folyton süllyedő,
Te védj meg engem fiam , úgy oltalmazd anyádat
érezzem, rád simított érzelmem visszaárad.
|
|
 M
Száz virág,
Ezer bimbó mi más felé lát,
Kérkedve bontja szirmát,
A botor álomvilág. |
|
 M
Ti madárkák a légben,
dalolva elszálltok
köszöntsétek a drága,
szeretett hazám ott! |
|
 M
Fenn a csúcson kristálylak néki lesz.
Én láncán híznék, féltékeny eb.
Felé forrásom, ezüst csörgedez,
És arany mezőm is integet!
|
|
 M
Szépsége is van ennek a kopár vidéknek
naplemente káprázatos szineinek s az éjnek
Az év egyik hónapjában a csillagok olyan
közel vannak,szeretnéd megfogni azokat |
|
 Sz
Az utolsó neki futás,
Kapaszkodva, vánszorgás,
Erőtlenül, megsebzetten,
Közel a cél-állomás!
|
|
 Sz
Ha a szivárvány végén nincs arany, hát nem nagy kaland,
Az út odáig úgyis örök, s mindig csak szűz talány marad,
Nem az a fontos elérem e, hanem az, hogy van egy cél,
Miért a kezdet megfogant, s mi bennem a legvégsőkig él,
|
|
 Sz
Rosszul aludva,
hirtelen ébredve,
Terád gondolok!
|
|
 Sz
Szikrázik a bárányfelhők félhomálya,
Fény az árnyékkal az újult táncot járja.
Új tavasznak lehet, sehol sincs árnyéka…
|
|
 Sz
Minden emberi gonoszság
megszemélyesítője a Sátán.
cinkos szolgái az ördögök,
közülük sok bennünk lődörög.
|
|
 Sz
Rejtek minden fa odva,
Belebújtatlak, elfeledlek, noha,
Ki engem irányíthatna,
Nem született meg soha.
|
|
 Sz
Csodálkozom azon nagyon,
ahogy végignézek magamon,
hogy mégis élek, létezem,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
