|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Szakálas Marxok írtak Bibliát,
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki
S szólitotta az embernek fiát: |
|
 M
Mindent levetett magáról,
a fák őt mégsem láthatták,
kíváncsin égett a vágytól,
nem ijedt meg.. a fák eltakarták. |
|
 M
Itt a réten ez a kis ibolya
nekem nyílt, megsimogatom.
Ha már nem lenne itt eme földön
a hit, tudnám elsorvadok. |
|
 V
Kinyílott a sárga rózsa,
napfény siklik szirmaira. |
|
 V
az első bimbó
pünkösdi rózsabokron
tegnap kinyílott |
|
 H
Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. |
|
 H
eltettem azt a félpohárnyi vizet
amibe akkor beleittál |
|
 V
Pünkösdi rózsa nyílik kertemben,
illata finom, mint a bűvös varázs.
Oh, mint a vég nélküli szívdobbanás, -
Ma Szentlélekkel telt meg tüzesen! |
|
 V
Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből!
Csillagok is kilátszanak esti illatfelhőből…
Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! |
|
 V
Egy rózsaszín csillag a füledbe könnyezett,
fehéren... a szádtól a farodig, végtelen,
|
|
 V
Verset írni felesleges,
olvasásra nincs kereslet.
olvassák a nyugdíjasok,
kik maguk is írogatnak. |
|
 M
Végül,ez egy közös rizikó,
vagy haszon mindkét félnek,
édes adóssága az életnek,
minden éjjel a szerelemnek |
|
 V
Hatvankilenc évvel előtt
akkor piros pünkösd napján,
mindenki sírt körülöttem,
mert akkor halt meg az apám. |
|
 V
Vétkek,
Megannyi kínos részlet,
Fénylek,
Vagy csak a nap süt éppen. |
|
 M
Sok hittel, megtelt szívvel
visszaugrasz, abba a világba, gondolva..., hogy uralod,
magadnak hiszed akaratod,
és pontosan a természet törvényeibe ütközöl. |
|
 M
Sose figyeltél reám,
csak dolgoztál, nem volt ideád?
Nem neveltél, nem tanítottál,
nem is értél sose rám! |
|
 Sz
Reggel a hold bánatosan eltűnik a napfelkeltében,
Reggeli fények meg nyaldossák arcomat, csak úgy mentében.
Tavasz halkan suhanó szellője elűzte a jeges telet.
Már sokféle madárcsicsergés szakítja meg ezt a halk csendet.
|
|
 Sz
Szép álmom volt az éjjel: Nálam jártál,
Szobámba beosontál, megcsókoltál,
Vánkosomra, vérvörös rózsát tettél.
|
|
 Sz
Betakarta a falut a hó
élet vagy halál a nagy szó.
Se villany ,se telefon
megbénult a forgalom.
|
|
 V
Töprengő tömegben ültem,
törpe emberek
körülöttem. |
|
 V
Igaz valóságot írom,
Ahogy nem kívánjátok,
Szívemre se tudnám venni,
Hogy ezért, Ti sírjatok. |
|
 M
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes. |
|
 V
Hallgasd csak kedves, hadd meséljek én-
Elringatlak, hunyd le most két szemed.
Legyen e pillanat csak az enyém,
amíg a múltat igézem neked. |
|
 M
Állj mellettem, mesélj és dalolj,
kacagjunk együtt, - jó nagyon!
Ha kapok, adok, az bizonyos,
s a híd legyen nagyon szoros! |
|
 M
Nem, nem te vagy egyik sem!
Kétségbeesés szorítja szívem.
Minden arc oly nagyon idegen,
én csak a Tiédet keresem. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
