|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Bújócskázó napsugarak
vízcseppeket simítanak.
Nádas szélén kopott csónak,
hullámok közt ringatózva. |
|
 M
Arcomra van írva
egykedvűség lelkesedés
hit és hitetlenség
szomorúság vidámság |
|
 M
Törtetünk előre tapossuk
a másikat a mélybe,önzők
vagyunk mindahányan.
ebben a bűnös világban. |
|
 M
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet |
|
 M
Repülnék hozzád most, azonnal,
átölelnélek két karommal.
S hogyha lehetne, tartanálak,
mint galamb csőrében a zöld ágat. |
|
 M
Furcsállhattad szinte máig,
hogy nekem csak a tett számít.
A helyeslést nem kívánom,
szigorúság szántja arcom. |
|
 M
a társkeresőn elhiszed
hogy végtelen a lehetőséged |
|
 M
Nem kegyes a lét,
Lassan-lassan fel emészt.
Nem volt szerencsém. |
|
 M
otthon az ágyon fekve
akarnál ragyogni
a mandulaszemekbe’
de magzatpózba bújva
képzeled magad kagylóhéjba |
|
 M
Nem értem rég
miért élek még.
Fáj a testem, sír a lelkem,
más világban várnak engem.
|
|
 M
Van ám nekem is egy vágányom,
Ezen megy az életvonatom.
Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott,
Mint amin, harckocsi hadtest át haladott. |
|
 H
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
A külömbséget csak úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük a másik felünket... |
|
 V
Nosza, ég veled, ügy, ha a részedről volt is az érdem!
Semmit nem vittem el, – mentem úgy, ahogy szült az anyám.
Nem azért, mert a talp bizsereg… Az idő jött el értem,
Hegyek kékje mögül sok egyéb ügy is dől le reám. |
|
 V
Egy kis piros pöttyös bögre
az volt nekünk a vizes bögre,
fel volt akasztva egy szögre
és egy hosszú madzagra kötve. |
|
 M
Nyugtasd lelkemet
A fájó szívemet
Segítsd észre térni
Levegőt kapni |
|
 M
Adj a lelkedre,
Hallgass a szívedre,
De hallgass is eszedre!
|
|
 M
Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul... |
|
 M
Oly nagy bennem a fáradtság,
Húz az ágy, csak aludni!
Elkívánkozom a Földről,
Ott szeretnék, ébredni! |
|
 M
A lovagok nemes ifjak,
paripákon lovagoltak.
Díszes kard volt a fegyverük,
drága posztó öltözetük. |
|
 M
szerző:
játszottam vele,
játszott velem ő,
betű-temető |
|
 M
Ami megragadta az érző lelkeket,
láttam,hogy többen könnyeztek...
Senki nem látta, akihez a dal szólt,
kinek a szive vörös márványbol volt. |
|
 M
Szemünk megpihen, megnyugszik,
szép zuhatagon kenuzik.
Száll milliónyi szenvedély,
s végtelen tündöklő remény. |
|
 M
Az estfény eltűnik a napfény elaludtával,
A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával.
Erdei manók mennek aludni, párosával. |
|
 M
Sepertek mindenütt, ne leljek nyomokat...
Hát jó, csak szidjatok, és kürtöljétek: szégyen!
A célom – horizont, a széle – célszalag,
És elsőként kell nékem azt elérnem. |
|
 V
Gyermek voltam még Apám,nagyon régen,
amikor ajkadról lestem el a rímeket,
hogy a verseket mélyen eszembe véssem,
tanulgattam becsülni a szép beszédet |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
